A megméretéssel Rudd előremenekül, hiszen a törvényileg előírt legkorábbi időpontra tűzte ki, pártjának, a kormányzó Munkáspártnak pedig még hatalmas hátrányt kell ledolgoznia az ellenzéki konzervatív Liberális Párttal szemben. Bár a gazdasággal elvileg nincs baj – az előrejelzések szerint 2013-ban a GDP 2,5 százalékkal nő –, a bányászat hanyatlik, a társadalmat pedig élesen megosztja az illegális bevándorlás és a klímaváltozás kérdése.

Ausztráliában most ez a három fő kampánytéma, Rudd pedig már ki is hívta a szerinte háromszavas, megoldás nélküli szólamokkal operáló ellenzéki vezért, Tony Abbottot az első televíziós vitára. Az ellentétek élesek: ami a gazdaságot illeti, a liberálisoknak főleg a tavalyi szén-dioxid-adó nem tetszik, amely hatalmas, a világon a legnagyobb összegekkel sarcolja meg a nagy kibocsátókat, az ellenzék szerint viszont csak arra jó, hogy a fejlődésnek parancsoljon megálljt. Ezt az adót Abbott ígérete szerint egy liberális ausztrál kormány azonnal eltörölné – ahogy a szintén tavalyi, az üzleti életben nagy visszatetszést keltő bányászati adót is. Rudd erre azzal vág vissza, hogy mint mindig, fő riválisa csak háromszavas, megoldás nélküli szólamokat pufogtat, de feltűnő, hogy a szigoron maga a miniszterelnök is lazítana már: ahogy nemrég mondta, a 260 céget érintő szén-dioxid-adót egy az európaiéhoz hasonló emissziókereskedelmi szerződéssel akarják felváltani.

A másik nagy vízválasztó ügy az illegális bevándorlás. Ausztrália a minap írt alá egy szerződést arról, hogy ezután Pápua Új-Guinea kapja meg az összes menekültjét, aki csónakon éri el a kontinensnyi ország partjait. Erről a liberálisok azt mondják, deportálni jó dolog, csak félmegoldás, mert önmagában úgyse elég az iraki-iráni-afgán emberáradat megállítására.

Rudd alig több mint egy hónapja, június 26. óta miniszterelnök. Három év kihagyás után a kormányfői székbe azután ülhetett vissza, hogy egy bizalmi szavazáson megbuktatta elődjét és belső riválisát, Julia Gillardot. (Gillard 2010-ben ugyanígy lett Ausztrália első miniszterelnök asszonya.) A felmérések tanúsága szerint a változás kedvezően hatott a Munkáspártra, amely hat hét alatt sokat behozott a liberálisok hét-nyolc százalékos, biztos győzelmet jelentő előnyén. A verseny a parlament 150 képviselői helyéért megy, amelyből most 71 a baloldali Munkáspárté, 72 pedig azé a pártszövetségé, amelyet Abbott és a pártja vezet. Rajtuk kívül még egy zöldpárti és hat független politikus ül a törvényhozásban. A kampány egy hónap alatt hatalmas pénzeket mozgat meg: három éve a Munkáspárt 14 millió ausztrál dollárt költhetett, a Liberális Párt pedig tizenkétmilliót, de most állítólag megfordult, Abbotték gazdálkodhatnak több támogatásból. E támogatás nagy része Rudd és a rossznyelvek szerint a dohánycégektől származik, amelyek szívesen enyhítenének a világon egyedülállóan szigorú dohányzási korlátozásokon; talán ezt ellensúlyozandó a miniszterelnök nemrég öt dollárnyi adományt kért a munkáspárti ausztráloktól.

Aki a repkedő milliók és a hétfőn kezdődő televíziós vitasorozat ellenére ellophatja a show-t, az Julian Assange WikiLeaks-alapító lehet. Assange Victoria államban indul egy szenátori székért. Pártjára, a WikiLeaks Pártra most a megkérdezett ausztrálok 26 százaléka adná a voksát.

Vasárnap azt egyébként még Abbott is méltatta, hogy Rudd nem tétovázott sokat, és hajlandó a lehető legkorábbi időpontban rajthoz állni. „Ez tényleg arról szól, ki a hamisítatlan ausztrál” – nyilatkozta elismerően az ellenzéki pártelnök.