A jobboldali nacionalista Jiszráél Béténu frakcióülésén Liberman azt mondta, arra a következtetésre jutott, hogy az eddig más pártokkal megszületett egyezmények miatt nem csatlakozik a koalícióhoz, inkább az elveket választja a miniszteri székek helyett.

Hangsúlyozta, hogy pártja megkaphatta volna a kért tárcákat, de szerinte ez a kabinet nem fogja kifejezni a „nemzeti tábor” álláspontját, szavai szerint az alakuló kormány az „opportunizmus megtestesülése”.

Liberman elítélte, hogy teljesen eltűnt az új parlamentből a nemzeti törvényjavaslat, amely a nemzeti önrendelkezés jogát kizárólag a zsidóknak adta volna meg Izrael államban, valamint azt is bírálta, hogy az új kormánynak nem áll szándékában a Hamász megbuktatása és az építkezés a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi zsidó lakónegyedekben.

Avigdor Liberman a vallásosoknak tett engedmények miatt is elutasította az újonnan alakuló kormányt, ugyanis emiatt nem tudna kiállni olyan, szavazótáborának fontos kérdések mellett mint a zsidó vallásba való betérés megkönnyítése vagy az ultra ortodoxok katonai szolgálata.

A volt külügyminiszter döntése nehéz helyzetbe hozza Benjámin Netanjahut negyedik kormányának megalakításában, amelyre mindössze két napja maradt. Ugyan a Jiszráél Béténu nélkül is sikerülhet létrehoznia egy szűk jobboldali-vallásos kormányzati többséget Naftali Bennet Habájt Hajehudi (Zsidó Otthon) nevű, és Árije Deri szefárd vallásos zsidókat tömörítő Sasz pártjának a csatlakozásával, de ez a kormány a százhúsz tagú kneszetnek csak hatvanegy tagjára támaszkodhat majd, és így a kormányfő igen könnyen zsarolhatóvá válik.

Netanjahunak mostanra sikerült megegyeznie a centrista Kulánu (Mindannyian) párttal és az askenázi ultra ortodoxok Jahadut a Tóra (Egyesült Tóra Judaizmus) párttal, és az izraeli tízes tévécsatorna szakértői szerint már sikerült megoldania a legvitatottabb kérdéseket a Bájt Hajehudi és a Sasz párt vezetőivel is.