„Ellenségünk a Nyugat”

Barbár harcosok lélegzetelállító univerzumába csöppenek, amikor belépek az Éjszakai Farkasok klubjának az udvarára. Megigéz a Mad Max univerzumát művészi szintre emelő vízió hangulata. A varázsvilágban sárkánymotor, gumicafat farkas és pitbull autó között éppen birkát sütnek nyárson a „farkasoknak”. A fűszeres különlegességet hajdinakásával kínálják ingyen.

– Nyugodtan egyél – bátorít a szakács –, Sebész úton van, de még legalább fél óra, amíg ideér – állítja, s jókora szeletet nyes a birkából.

A Sebésszel korábban már beszéltem telefonon. Mesélte, hogy milyen jelenség volt ő már a nyolcvanas évek közepén is. „A kórházunk bejáratánál kifejezetten a részemre építettek öltözőt, hogy a fekete motoros bőrruhámtól, csizmámtól és a szélfútta loboncomtól ne riadjanak meg a betegeink.” Ezek az ő szavai.

Mit ne mondjak, kicsit tartok a személyes találkozástól, de még van időm, körbenézek a motorosklán moszkvai Sírásó klubjában. A tagok a Pokol Angyalaihoz hasonló bőrmellényben feszítenek, hátukon azonban a szárnyas ördögkoponya helyett lángoló farkasfej virít. Kisebb csoportokban szelíden beszélgetnek, sehol egy részeg vagy belőtt csapattag. Csodálkozásra nem marad lehetőségem, mert váratlanul felbolydul a falka.

– No, látod, már itt is van a Sebész – fordul hozzám az egyik újdonsült farkas barátom.

Sebész, a főmotoros hívei körében Erdélyi Eszkimó Péter

Középmagas, szakállas, hosszú hajú, nyakán tetovált férfi lép hozzám a farkasok egyenruhájában.

– Te jöttél Magyarországról? – kérdi tőlem. Nyilván az eltérő bőrszerkómról jött rá, hogy én vagyok a kakukkfióka. – Na, gyere, beszélgessünk – invitál egy asztalhoz.

Azonnal a közepébe vágok, az ukrajnai háborúról kérdezem.

– Kezdjük azzal, hogy az ukrán és az orosz egy nép. Ukrajnában azonban az oroszoknak bebeszélték, hogy ők nem oroszok, hanem valami mások – hadarja határozottan a főfarkas. Erre azt mondom, mindegy, miért, de háborúban állnak egymással.

– Ez csak a látszat, mi nem egymással harcolunk, hanem a Nyugattal. Az USA és az EU áll Kijev mögött – vágja rá a választ Sebész.

Kételkedem, hogy bárkinek is kellene egy elszegényedett ország, és bátorkodna érte ujjat húzni Oroszországgal. Erre ismét gyors és tömör választ kapok.

– Valóban, Ukrajnát csak felhasználják, hiszen ott nincs más, mint galuska, szalonna és kecske meg ötvenmillió szegény ember, aki nem kell senkinek. Az USA csak egy olyan területre ácsingózik, amely ellenséges velünk szemben és határos velünk – mondja a falkavezér.

Önkéntelenül szalad ki a számon, hogy ezek szerint úgy látja, az EU és az USA Oroszország ellen lép fel.

– Igen! A Nyugat a mi ellenségünk, ott olyan kormányok vannak hatalmon, amelyek le akarják rombolni az országomat – fakad ki a falkavezér. Egykor tönkretették a Szovjetuniót, amely az egész világot félelemben tartotta, most pedig Oroszországot akarják. Tudomásul kell venni, hogy mi teljesen mások vagyunk, mint a nyugatiak. Orosznak lenni ugyanis nem csupán nemzetiséget jelent, hanem egyfajta lelkiállapotot. Meddő igyekezet, hogy hasonlítsunk a Nyugatra! Ezzel fel kell hagyni, mert a demokrácia csupán szavakban létezik, népbutítás, hazugság az egész – fejtegeti nézeteit a Sebész.

Amikor a hazaszeretetre terelem a szót, a falkavezér az eddigiekhez hasonlóan sok érzelemmel és tömören beszél.

– Számomra a hazám olyan, mint egy ember. Ha ő szenved, én is vele szenvedek. Abban bízom, hogy lassan sikerül visszaállítani a birodalmat, és végre kialakul egy új nemzeti eszme, amelynek az egyik alappillére a pravoszláv hit. Mi köztudottan erősen kötődünk az orosz egyházhoz, amelyet fizikailag is védünk, közös körmeneteket szervezünk, és együtt imádkozunk Oroszország felvirágzásáért. És emlékeztetem rá, hogy a mi birodalmunk volt az egyetlen, amely nem szipolyozta ki a tartományait úgy, mint a nyugati gyarmatosítók, ellenkezőleg, fejlesztette őket – teszi hozzá a farkasok vezetője.

Visszatérek a háború és az önfeláldozás kérdésére, hiszen nyilvánvalóan csak fegyverrel lehet az impériumot restaurálni. A válasz igen kemény.

– Majd amikor az Egyesült Államok a fasiszta Majdanjával kihúzza a gyufát, megérti, mire vállalkozott. Amikor kitörjük a rothadt méregfogát, és Washingtonban égni fognak a házak, megértik az amerikaiak, mit jelent ez a háború – mondja teljes komolysággal Putyin elnök barátja.

Ismereteim szerint a Sebész nagy példaképe Sztálin. Róla kezdem faggatni.

– Sztálin győzedelmes világháborúba vezette a népét, az elmaradott agrárországból fejlett iparit teremtett. Azáltal, hogy kifejlesztette az atombombát, megvédte az országot az atomtámadástól, és végül erős birodalmat hagyott maga után – sorolja a diktátor érdemeit. Nem kerülhetem meg Putyin elnökkel való barátságukat sem. Putyin háromkerekű Harley-Davidsonjával furikázik az Éjszakai Farkasokkal, hogy ő is átérezze az igazi farkas-motoros életérzést.

Putyin és a Farkasok Ivan Sekretarev / Reuters

– Vlagyimir Vlagyimirovics már az első alkalommal Szásának szólított. Világos volt számomra, hogy kölcsönös a rokonszenv. Támogatja klubunk munkáját, én pedig nagyra értékelem, hogy a kitűzött céljait képes egymás után valóra váltani. A sok szégyenteljes pártfőtitkár és elnök után végre olyan vezetője van az országnak, akit tisztel a világ és országunk népe – mondja leplezetlen büszkeséggel az Éjszakai Farkasok főnöke.

A farkasok klubjának ötezer tagja van, Szahalintól Nyugat-Európáig mindenütt megtalálhatók. Felmerül a kérdés, hogy a klubnak miért éppen Éjszakai Farkasok lett a neve.

– Az elnevezés nem véletlen, hiszen mi mindig úgy kapaszkodtunk egymásba, mint a valódi farkasok a falkájukba – adja meg a kézenfekvő magyarázatot a főfarkas.

És még egy fontos adalék: a klub legfontosabb ténykedése. A farkasok 1995 óta évente néha többször is szerveznek Bike-Show rendezvényeket Oroszország különböző pontjain, sőt már az „elszakított területeken” is, és ezeknek igen nagy visszhangjuk van. Ezeken, a koncertek mellett, elveiket hirdetik, igyekeznek fölrázni a fiatalságot és – ahogyan a Sebész mondta – „összekovácsolni a nemzetet”.

– Nem szabad kritizálnunk sem a célokat, sem az eszközöket, mert erőt kell mutatnunk! Úgy kell tennünk, mint az ökölbe szorított ujjak.