A volt kormányfőt egy tel-avivi idősek otthonában érte a halál – jelentette be az izraeli miniszterelnöki hivatal.

A Lengyelországban született Samir szolgált az izraeli különleges alakulatnál, később a jobboldali Likud színeiben az izraeli parlament, a kneszet elnöke lett. A Menáhem Begin vezette jobboldali szárnyhoz tartozott, külügyminiszteri posztot is betöltött Begin kabinetjében. Hajthatatlanságáról volt hírhedt: akaratát lassan, de ha kellett, mindenkin és mindenen keresztülvitte.

Samir Yitzhak Jazernicki néven Lengyelországban született 1915-ben. 1935-ben a militáns zionizmus befolyása alá került negyvenes években vándorolt ki Palesztinába, ahol először a Begin-féle földalatti szervezet, az Irgun Zvai Leumi tagjaként harcolt a zsidó állam megteremtéséért a britek ellen, de mivel az Irgun nem volt elég radikális a számára, átlépett az 1946-os jeruzsálemi merényletről hírhedt Lehi (későbbi nevén a Stern-csoport) soraiba. A britek jeruzsálemi főhadiszállásának felrobbantásában 88 ember – köztük 15 zsidó – vesztette életét.

A BBC-n megjelent nekrológ szerint Samir szilárdan hitt abban, hogy erőszakkal lehet célt elérni; a brit külügyminisztérium által akkoriban a „legfanatikusabb terroristavezérek” között számon tartott későbbi politikust kétszer kapták el, és csak Izrael Állam kikiáltása után, 1948-ban tért vissza. Az egyike volt azoknak, akik 1948-ban döntöttek Folke Bernadotténak, az ENSZ akkori közvetítőjének a meggyilkolásáról. Samir később „a legjobb éveiként” emlékezett vissza az illegalitásban töltött időszakra: nyilvánosan csak este, hászid rabbinak öltözve mutatkozott. Ekkoriból származott a szokása is, hogy lehallgatástól félve feleségével, Sulamittal soha nem beszélt munkáról.

Samir a politikába viszonylag későn szállt be: Begin oldalán ahhz a politikusgenerációhoz tartozott, amely a hetvenes években emelkedett fel a korrupciós botrányok szabdalta Munkapárt hanyatlásával párhuzamosan. 1983–84 között Samir volt Izrael hetedik miniszterelnöke, majd újra kormányfő 1986 és 1992 között. Vezetése alatt tört ki a palesztin felkelés, majd az Öböl-háború, amelyben Irak Scud-rakétákkal lőtte Izraelt. Samirtól 1992-ben a később meggyilkolt Jichák Rabin vette át a miniszterelnöki posztot. A Likud elnökségéről 1993-ban mondott le, élesen kritizálva utódját, Benjamin Netanjahut, aki szerinte túl gyenge és határozatlan a palesztin kérdésben. Samir saját bevallása szerint is „valószínűtlen” politikai vezető volt: a legtöbb kérdést egy vállrándítással intézte el – „Ez olyan egyszerű, hogy nem is értem, miért kérdezed” –, 1988-ban pedidg egy pártünnepségen pedig azzal rázta le a rá halmozott dicséreteket, hogy „ez nem az én stílusom, nem az a nyelv, amelyet beszélek. Ez a modern kép. Ami én vagyok, az már nem illik bele.”

Netanjahu – a jelenlegi izraeli miniszterelnök – részvétnyilvánításában azt mondta, Samir „úgy vezette Izraelt, hogy népéhez, az országhoz és a zsidóság örök értékeihez mindvégig hű maradt".