Elhunyt szombaton Richard von Weizsäcker volt német államfő - jelentette a dpa hírügynökség a család környezetéből származó értesülésekre hivatkozva.

A 94 éves korában elhunyt politikus a Német Szövetségi Köztársaság hatodik államfője volt, 1984 és 1994 között töltötte be a szövetségi elnöki tisztséget.

Richard von Weizsäcker elsősorban a második világháborús német kapituláció 40. évfordulója alkalmából, 1985. május 8-án a Bundestagban, a német törvényhozás alsóházában elmondott beszédéről ismert, amelyben az addigi vezető német politikusok közül a leginkább egyértelműen mondta ki, hogy Németországnak és a németeknek meg kell birkózniuk a náci múlttal.

A konzervatív CDU politikusa elutasította a kollektív felelősség elvét, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a náci múlt nehéz örökség valamennyi német számára. Május 8. a németeknek nem a vereség, hanem az erőszakon alapuló nemzetiszocialista uralom embertelen rendszere alóli felszabadulás napja, és a német történelem 1945. május 8-val kezdődött korszaka, így az ország kettészakítása is a náci diktatúrára vezetendő vissza - hangoztatta világhírű beszédében Richard von Weizsäcker.

Joachim Gauck jelenlegi szövetségi elnök az elhunyt özvegyének küldött részvétnyilvánító levelében kiemelte, hogy Richard von Weizsäcker „nagyszerű ember és kiemelkedő államfő" volt. „A háború és a diktatúra tapasztalata a békés és egyesült Európa iránti elkötelezettséggé formálódott benne, és "már korán felismerte, hogy Európa megosztottságának meghaladása az egyetlen lehetőség Németország megosztottságának meghaladására" - írta Gauck. „Az újraegyesített Németország első szövetségi elnökeként sokat tett azért, hogy a keleti és a nyugati polgárok közössége egységbe kovácsolódjék, és az átmenet időszakában "sok embernek adott tartást és iránymutatást" - tette hozzá.

Richard von Weizsäcker Stuttgartban született 1920. április 15-én. Berlinben nőtt fel, apja, Ernst von Weizsäcker a náci korszakban államtitkár volt a külügyminisztériumban. Richard von Weizsäcker a német hadsereg, a Wehrmacht katonájaként végigharcolta a második világháborút, többször megsebesült, egységét Lengyelországban és a Szovjetunióban vetették be. A háború után jogi diplomát szerzett, és az egyik védőügyvéd volt abban a perben, amelyben apját emberiesség elleni bűncselekményekért öt év szabadságvesztésre ítélték. A CDU-ba 1954-ben lépett be, 1966-ban Helmut Kohl későbbi kancellár javaslatára beválasztották a párt elnökségébe. 1969-től több mint tíz évig képviselő volt a Bundestagban, 1973-ban a CDU-frakció helyettes vezetőjévé választották, 1979-től 1981-ig a Bundestag alelnöke volt.

A CDU nyugat-berlini szervezetének vezetőjeként 1981-ben megszerezte a tartományi rangú város vezető pozícióját, kormányzó polgármesterként 1984-ig dolgozott, amikor államfővé választották