Társával, Donald Thomasszal azért érkeztek Bagdadba 2007. augusztus 1-jén, hogy kivizsgálják a Blackwater iraki túlkapásait. Ám amikor egyre több visszaélésre bukkantak, a cég bagdadi projektmenedzsere, Daniel Carroll behívatta a két férfit. Ekkor hangzott el a fenti fenyegetés.
A bagdadi amerikai nagykövetség pedig a Blackwater mellé állt, és hazatérésre utasította a külügyminisztérium munkatársait, akik alig három hetet töltöttek így Bagdadban. Hazatérésük után írt jelentéseik most szivárogtak ki, miután azokat egy bírósági üggyel kapcsolatban kiadták a felperesnek.
Így jutott el a történet NYT-hoz, amely felhívja rá a figyelmet, hogy a dátumok az igazán lényegesek. Néhány héttel később, 2007. szeptember 16-án a Blackwater emberei a bagdadi Niszúr téren megöltek 17 iraki civilt, köztük egy kilencéves gyermeket. Állításuk szerint rájuk lőttek, és ők viszonozták a tüzet, de az amerikai hadseregnek a helyszínt megvizsgáló illetékesei szerint semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy aznap felkelők lettek volna a téren. Az ügyészség szerint a Blackwater emberei viszont válogatás nélkül lőttek gépfegyverekből és gránátvetőkből.
|
| Egy privát katona Irakban (Reuters, Ceerwan Aziz) |
A lap emlékeztet: az eset vízválasztó volt az iraki háború történetében. Elmélyítette az irakiaknak az amerikai jelenlét iránti ellenérzéseit, és jelentős szerepe volt abban is, hogy egy évvel később az ország vezetése nem ment bele abba az egyezménybe, amely lehetővé tette volna, hogy 2011 után is maradjanak amerikai csapatok az országban.
A Niszúr téri vérengzésben részt vevők közül négyen jelenleg bíróság előtt állnak az ügy miatt Washingtonban. Ez már a második kísérlet a felelősségre vonásukra – 2009-ben ejtették a vádat öt biztonsági őr ellen. (A Blackwater azóta többször tulajdonost és kétszer nevet is váltott, ma Constellis Holdings a neve.)
Az 1997-ben egy egykori haditengerész, Erik Prince által alapított Blackwater eleinte csak lőtereket és kiképzőközpontokat üzemeltetett. Az iraki és afganisztáni háború alatt lett belőle dollármilliárdokat érő üzlet és kapott megbízást amerikai diplomaták és ingatlanok védelmére. Ám a Blackwater körül egyre több lett a botrány.
Emiatt érkezett Richter és Thomas Bagdadba. Feljegyzéseik szerint a Blackwater emberei úgy érezték, a törvény felett állnak, vezetőik pedig túlzottan közel kerültek a nagykövetség alkalmazottaihoz. A külügyminisztérium alkalmazottainak kellett volna felügyelniük a biztonsági cég működését, ehelyett a Blackwater irányított.
A visszaélések listája hosszú volt. Minisztériumi jóváhagyás nélkül tízről nyolc főre csökkentették egyes diplomaták biztonsági kíséretét. Magánszállásukon tartották gépfegyvereiket. Sokan olyat, amelyre képesítésük és engedélyük sem volt. A diplomaták szállítására használt páncélozott járműveket nem tartották karban megfelelően.
Egy alkalommal négy részeg őr egy méregdrága páncélautóval indult bulizni, de betonfalba ütközött. Volt példa túlszámlázásra is, a „harmadik országból" érkezett alkalmazottakat pedig embertelen körülmények között tartották. Jemeni és pakisztáni, rosszul fizetett biztonsági őröknek hármasával kellett egy szobában aludniuk, de ágyat nem kaptak.
A visszaéléseket feltáró Richter és Thomas „jutalma" a halálos fenyegetés volt, majd rövid úton kipenderítették őket Irakból. Richter figyelmeztetésére a Blackwaterről csupán október 5-én válaszolt a külügyminisztérium – másfél hónappal hazatérésük és több mint két héttel a Niszúr téri mészárlás után. Felvették vallomásukat, de lépések nem történtek.
A NYT felidézi, hogy Patrick Kennedy, a Niszúr téri eseményeket kivizsgáló külügyminisztériumi különbizottság vezetője újságíróknak 2007 októberében úgy nyilatkozott: nem találták nyomát, hogy a bagdadi követségről a lövöldözés előtt bármiféle jelzés érkezett volna arról, hogy a Blackwater embereinek a viselkedésével gondok vannak.
