Tönkretenné Ukrajna gazdaságát és a megkezdett reformokat, ha Kijevnek kellene finanszíroznia a Donbasz régió újjáépítését. Alexander J. Motyl amerikai politológiaprofesszor szerint hagyni kellene, hogy a kelet-ukrajnai szakadárok maguk, illetve orosz segítséggel oldják meg égető gazdasági-szociális problémáikat.
Fájdalom, de semmi sem változott. Ahogy 2008 őszén publikált híres cikkében, Alexander J. Motyl ma is úgy látja, és ma újból azt írná, hogy a NATO orosz katonai agresszió esetén nem védené meg az észt–orosz határ mentén fekvő Narvát. Vagy bármilyen más balti, egykor szovjet érdekeltségű „célpontot”. – Az európaiak vonakodnak elismerni, hogy a hadseregek fontosak, és Oroszország stratégiai fenyegetést jelent. A NATO szerintem változatlanul attól szenved, hogy a híres ötödik cikkely igazából semmire nem kötelezi a tagállamokat. A különbség az, hogy az Egyesült Államok és Oroszország tisztában van a balti államok sérülékenységével, és Oroszország (akár a Krím bekebelezéséhez hasonlatos, zöld ruhás embereket felvonultató akcióval) mély válságot okozhat a NATO-ban – hangoztatta lapunknak a newarki Rutgers Egyetem 61 éves, a posztszovjet térségre szakosodott politológiaprofesszora.
 |
| A Donyecki Népköztársaság harcjárművei a kelet-ukrajnai Debalcevben Kazbek Basaev / Reuters |
A New Yorkban született, ukrán bevándorló családból származó Motyl a 2008. augusztusi grúz–orosz háború után egy hónappal írta meg óriási vihart kavaró cikkét (Would NATO Defend Narva?), amelyben azt állította, hogy a NATO semmit sem tudna tenni, ha a Kreml – az észtországi orosz kisebbség védelmére hivatkozva – katonai egységekkel ragadná magához például Narvát. A politológus szerint a NATO hozzállásán nem változtatott sem a Krím megszállása, sem a kelet-ukrajnai háború. Bár az Európai Unió és az USA szankciókkal sújtotta Oroszországot, a Nyugat az Ukrajna elleni orosz háborút változatlanul az európai érdekeket és biztonságot közvetlenül nem veszélyeztető, távoli eseményként szemléli.
