2014 első három hónapjában 1407 zsidó vándorolt ki Franciaországból Izraelbe. Bár ez a félmillió körüli összlétszámukhoz képest nem sok, négyszer annyi, mint ahányan tavaly január és március között elhagyták a nyugat-európai országot – szerepel a New York Times szombati riportjában. Az exodusnak – írja az amerikai lap – már csak az egyik oka a stagnáló gazdaság. Egyre többen beszélnek arról, hogy az antiszemita támadások és a szélsőjobboldali Nemzeti Front előretörése miatt mennek. Így az a Tiffany Taieb Nizard is, akinek a brüsszeli zsidó múzeum elleni halálos támadás volt az utolsó csepp a pohárban – de csak a 2012-es toulouse-i ámokfutás és azután, hogy tavaly Champs-Élysées-n „Mocskos zsidó!" felkiáltással ütötte meg néhány muzulmán lány, a szomszéd pedig feljelentette a húgát egy szukkótkor felállított sátor miatt. „Szeretem Franciaországot, és ez a hazám, de elfog az undor" – mesélt Taieb Nizard az NYT-nek a családját érő atrocitásokról. A 32 éves nő csak kalapban engedi ki a férjét az utcára. Ez azt a kipát takarja el, amely miatt az utcán már szinte bármikor beleköthetnek az ortodox zsidó férfiba.

Eközben Serge Cwajgenbaum, az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) francia főtitkára azt hangsúlyozza, hogy a támadások ellenére nagyrészt béke van a Franciaországban élő hatmillió muzulmán és a félmillió zsidó között, de a politikai szélirány változásával a zsidók elkezdtek félni. Ezek az aggályok Cwajgenbaum szerint az Európában sokfelé hallhatóakat tükrözik, főleg azóta – jegyzi meg az NYT –, hogy a májusi EP-választásokon franciaországi győztesként nemcsak a Nemzeti Front, hanem Görögországban az Arany Hajnal, Magyarországon pedig az antiszemita, romaellenes kiszólásokról ismert párt, a Jobbik is képviselői helyeket szerzett Brüsszelben. „Ha a tendencia folytatódik, egyre többen fognak kiáramlani Európából" – tette hozzá az EJC főtitkára.

Tavaly összesen 3288 zsidó hagyta el Franciaországot Izrael kedvéért, amivel a zsidó állam megalapítása, 1948 óta először múlták felül az amerikai emigránsok számát. Amit ők Franciaországgal együtt hátrahagynak, az a 35 órás munkahét, az évi öt hét vakáció és a foie gras, és bár Izraelben egy új nyelv, az életkortól és nemtől függően két- vagy hároméves sorkötelezettség várja őket, vasárnaponként pedig dolgozniuk kell, Eliaou Zenou azt állítja, dobbantani megéri. „Senki nem mondja, hogy egyik napról a másikra vezérigazgató leszel valahol. De ha megtanulsz héberül, vannak lehetőségek" – emlékeztet a válságévek alatt is dinamikusan fejlődő izraeli gazdaságra a marseille-i születésű fiatalember. Zenou az izraeli bevándorlást koordináló szervezet, a Zsidó Ügynökség munkatársa. 18 évesen vándorolt ki Izraelbe – alijázott, ahogyan ezt héberül hívják. És szerinte egy kicsit számít a várható életkor is. Ez Franciaországban most 81,5, Izraelben viszont állandó háborús fenyegetettség ide vagy oda, 81,8 év.

Ami Taieb Nizardot illeti, az ő családja szűk ötven éven belül másodszor készül kivándorlásra. Először, a hatvanas években Tunéziát hagyták el az antiszemitizmus miatt. „Sok dolog fog hiányozni, ami itt, Franciaországban megvan. De a történelem ismétli önmagát." A franciaországi gyűlölet-bűncselekmények 40 százalékának zsidó áldozata van.

A francia zsidók nagy része egyébként Netanjába megy. Olyan sokan, hogy a Földközi-tenger partján fekvő kétszázezres várost és a környéket az izraeliek már kezdik Francia Riviéra néven emlegetni.