A csúcs résztvevői éppen a Koppenhágai Egyezmény elfogadását ünneplik

Reuters - Bob Strong

Nem született egyezség globális károsanyag-kibocsátási célokról és határideje sincs, hogy mikorra szülessen a kiotói jegyzőkönyvet majdan felváltó, jogi erővel is bíró megállapodás - csaknem két hét elteltével szerény eredménnyel ért véget szombatra a koppenhágai éghajlatvédelmi csúcs. A világfórum menet közben is az összeomlás szélére került a fejlett és a fejlődő országok ellentétei miatt, a végére pedig a megjelent 193 küldöttség közül számos idő előtt elhagyta a dán fővárost. Az utolsó fázisban az alku már lényegében az amerikaiak és a kínaiak között folyt, a többiek pedig tudomásul vették a kialakult eredményt.

– Legyük őszinték: ez nem oldja meg a klímafenyegetettséget - mondta a „szövegről” Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő, akinek országa az Európai Unió soros elnöke. Az idézőjel még így is indokolt: Barack Obama a végén nem tudta megmondani az újságíróknak, hogy alá kell-e írnia a megállapodást. (Nem kell.)  – Tudjuk, hogy a vállalások nem elégségesek ahhoz, hogy 2050-re majd ott legyünk, ahol lennünk kell - ismerte el az amerikai elnök. Ban Ki-mun ENSZ-főtitkár egyértelműen a „megállapodás” szót használta, igaz, hozzátette: az „alapvető kezdetet” jelent.

Megerősítettek egy korábbi vállalást, hogy a felmelegedés ne haladja meg a két Celsius-fokos szintet. Ennek érdekében azonban minden ország a saját tempójában tehet erőfeszítéseket - ez eltörpül például az EU által az 1990-es szinthez képest 2020-ra vállalt 20 (de akár 30) százalékos kibocsátáscsökkentéshez képest. Kína ellenezte az egyértelmű nemzetközi ellenőrzési mechanizmusokat is, ami viszont az amerikai elnök mögötti támogatás egyik feltétele lenne a Capitoliumon.

A szenátus még nem is tárgyalta az amerikai éghajlatvédelmi törvényjavaslatot, Obama így eleve csaknem üres kézzel repülte át az óceánt. Az első pár évre a fejlettek 30 milliárd, a későbbiekre évi 100 milliárd dollár támogatást ígértek a fejlődőeknek - de utóbbira csak igen homályosan utalva.

Kérdés, mi lehetett volna az ennél jobb eredmény. A világhálót bejárták az arcra bukva alvó küldötteket mutató képek, az ausztrál főtárgyaló jól láthatóan remegett a végére: a csúcs nemcsak politikailag merült ki. A vasárnapi The Washington Post a történteket az új világrend bizonyítékaként mutatja be: az USA és Kína együtt diktál.

Tekintve, hogy a klímavédelem mindkét országban gyerekcipőben jár, amerikai szakértők nem bagatellizálják a koppenhágai egyezményt. – Lehet azt mondani: ezek csak szavak, de a szavak számítanak nemzetközileg. Szégyenpadra lehet állítani, aki nem tartja be az ígéretét – fogalmazott Ken Lieberthal, a Brookings Intézet Kína-szakértője. Michael Levi, a Külkapcsolatok Tanácsa klímafelelőse szerint a sem földrengetőnek, sem bukásnak nem nevezhető eredmény jórészt azért marad el a várakozásoktól, mert azok túl nagyok voltak – végső értékét idővel lehet csak megmondani.

Kapcsolódó cikkek: Greenpeace-esek a vörös szőnyegen | Diófát nem ültettek | Izzadó jegesmedve a Bella Centerben | Koppenhágai mérleg: semmi, habbal | Bajnai: Koppenhága nem hozta meg a várt eredményt