Az államfő felkérte a házelnököt, hogy szavazzanak újabb jelöltekről, ám erre ő máig nem volt hajlandó.
Tessék a megmaradt ötből még két személyt választani – üzente meg neki többször is. Ezért idén tavasszal Kiska a taláros testülethez fordult jogkörének pontos értelmezését, ezzel pedig a patthelyzet feloldását kérve. Vajon köteles-e kinevezni a hat jelölt közül hármat, vagy kellő indokkal nemet mondhat a törvényhozásnak, amelytől új neveket kérhet.
Beadványában az alkotmánybíróság egyik korábbi döntésére hivatkozott. Még 2011 júniusában a pozsonyi parlament – akkor a többségben levő jobbközép pártok képviselői révén – Jozef Centést választotta meg a legfőbb ügyész megüresedett posztjára. Ivan Gasparovic elnök azonban másfél évig nem lépett, majd pedig közölte: ameddig ő van tisztségben, nem nevezi ki ezt a személyt. Elsősorban a közvélemény nyomására azért normakontrollt kért a taláros testülettől, amelyhez jogorvoslatért a hoppon maradt Centés is fordult.
Mindeközben Iveta Radicová kabinetjének bukását és az előre hozott választásokat követően újra hatalomra került Smer-SD honatyái viszont nem várták meg egyik verdiktet sem, hanem 2013 júniusában Robert Fico egykori évfolyamtársát és kebelbarátját, Jaromír Ciznárt választották meg a két évig betöltetlen tisztségbe, akit Gasparovic néhány napon belül ki is nevezett. Miután lejárt a megbízatási ideje, az addig tétlen alkotmánybíróság is lépett. Országos felháborodást keltve, mindkét személynek igazat adott.
Az egyik verdikt szerint az elnöknek kellő indoklással joga volt visszautasítani Jozef Centest. Néhány hónappal később viszont a testület törvénytelennek minősítette Gasparovic elutasító álláspontját, amellyel megsértette a legfőbbügyész-jelölt alkotmányos jogát arra, hogy kinevezzék olyan tisztségbe, amelybe törvényesen megválasztották. Kártérítésként 60 ezer eurót is megítéltek neki. Ezt az összeget a morális győztes jótékony célokra fordította. Mégsem avanzsált legfőbb ügyésszé, mert Ciznár nem volt hajlandó lemondani a posztjáról, Fico pártjának parlamenti képviselői pedig nem óhajtották visszahívni.
Mindezek után aligha meglepő, hogy Andrej Kiska is kétféle választ kapott beadványára. Az egyik szerint Centés esete nem lehet precedensértékű. Ugyanakkor a taláros testület nem tartotta magát illetékesnek arról dönteni, vajon pontosan mire és meddig terjed az államfő jogköre.
Az elnöknek még nem kézbesítették a salamoninak aligha nevezhető álláspont indoklását, ezért egyelőre csupán közleményben minősítette súlyosnak a belpolitikai helyzetet, hiszen az a testület nem tudott vagy nem akart egyértelmű véleményt mondani, amelynek alapvető feladata a törvényesség megőrzése. Tárgyilagos szakértők is osztják Andrej Kiska aggodalmát, ők is úgy vélik, hogy a taláros testület magatartását egyre inkább nem a szakmai érvek, hanem a pártszimpátiák határozzák meg.
