A Rise Project 2004-ig visszamenőleg elemezte a tavaly decemberben beiktatott államfő vagyonnyilatkozatait, és megállapította, hogy a korábbi nagyszebeni polgármester és tanár felesége, Carmen, jövedelme legnagyobb részét két ingatlan bérbeadásából szerezte. Az adatokat összevetették aztán a bérleti szerződésekben szereplő összegekkel, és arra a következtetésre jutottak, hogy Johannis eltitkolta a jövedelme egy részét. (Az újságírók a bérleti szerződéseket a cégjegyzéket is működtető kereskedelmi kamarától kapták meg, ahova a bérlő – két cég – benyújtotta a székhelye bejegyeztetésekor.) Az elnök vagyonbevallása szerint a két ingatlan összesen 35 ezer euró bevételt hozott a 2004 és 2007 közötti időszakban, ám a szerződések alapján ez az összeg 150 ezer euróra rúg.

Az első szerződés egyfelől a Johannis házaspár és a város központjában található ingatlan társtulajdonosa, Ioan Bastea, másfelől a Raiffeisen között jött létre 2001 novemberében. Az öt évre szóló dokumentum szerint a bank évente 20 ezer dollár bérleti díjat fizetett. A szerződés megújításakor, 2006 decemberében a bank vállalta, hogy a következő három évi díjat – 180 ezer eurót – egy összegben előre kifizeti. Johannis következő évi vagyonnyilatkozatában azonban sokkal kisebb összeg jelenik meg: mindössze 16 278 lej, akkori árfolyamon kb. 4800 euró.

Tavaly az elnök egész évben 228.132 lej (16 millió forint) jövedelemre tett szert a két ingatlan bérbeadásából.

Az elnök nem válaszolt a Rise Project kérdéseire, csak az ankét megjelenésére reagált. Az államfői hivatal közleményében az áll, hogy Klaus Johannis az utolsó fillérig bevallotta a jövedelmét, és annak megfelelően adót is fizetett. „Valamennyi bevételéről beszámolt az egymást követő vagyonnyilatkozataiban, minden más számítási mód csupán spekuláció, amely nem felel meg a valóságnak" – áll a közleményben.

A Rise Project szerint a vagyonbevallások már csak azért sem lehetnek rendben, mert Johannis egymás után több évben is azonos összegű jövedelemről számolt be lejben, és miután a szerződéseket valutában kötötték, az ankét szerint az elnök jövedelmének legalább tükröznie kellett volna az árfolyam-fluktuációt.

Az igazán érdekes az, hogy az elnöki hivatal cáfolata meg sem említi a Rise Project igazán súlyos vádját, miszerint Johannis hamis dokumentumokkal szerezte a Raiffeisennek kiadott ingatlant, amelynek bérleti díjából vagyona jelentős részét szerezte – három további ingatlant vásárolt.

A 146 négyzetméteres üzlethelyiség és a fölötte lévő két lakrész valamikor Eliseu Ghenea tulajdonát képezte. Tőle kobozta el a kommunista rezsim 1964-ben, egy másik, háromszintes, kevésbé előnyös fekvésű házzal együtt. A házakat, noha még mindig állami tulajdonban vannak, 1991-ben végrendeletben hagyja Nicolae Bastea az unokájára, Ioan Basteára, valamint ismerősére, Georgeta Lazurcára és lányára, Carmen Johannisra.

Az „örökösök" 1997-ben kezdeményezik az 1964-es államosítás érvénytelenítését. Egy évvel később a bíróság elutasítja a keresetüket, miután egy grafológus megállapítja, hogy Eliseu Ghenea 1963-as kézírásos végrendeletét idegen kéz írta. Johannisék fellebbeznek, és azt állítják, hogy Nicolae Bastea nemcsak végrendeleti, hanem vérségi úton is örököse Gheneának.

Bemutatnak egy bizonylatot, amelyben Alsóporumbák (Porumbacu de Jos) önkormányzatának jegyzője igazolja, hogy Nicolae Bastea az egyetlen életben lévő rokona Eliseu Gheneának. A bíróság elfogadja a bizonylatot, és hatálytalanítja az államosítást.

Az immár jogos örökösök birtokba veszik a központi fekvésű ingatlan alsó szintjét, amely üzlethelyiségként üzemelt, az emeleti lakrészeket és a periférikusabb házat viszont időközben – egy 1995-ös törvény alapján – megvásárolták a bérlők. Őket azóta sem sikerült kiperelni, viszont a bírósági hercehurca során kiderült, hogy az alsóporumbáki önkormányzat jegyzője okirat-hamisítást követett el a perdöntő bizonylat kiállításakor: Nicolae Bastea nem volt a rokona Eliseu Gheneának.

Liviu Munteanu jegyzőt egy év felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság, de Johannisék ellen nem emeltek vádat.

A perek miatt mindössze a központi ingatlan alsó szintjét lehetett hasznosítani, ám azt Nicolae Bastea az unokájára hagyta. Ioan Bastea azonban nagylelkű: szimbolikus összegért – 5000 lejért (350 ezer forint) – átengedi a Johannis házaspárnak a ház tulajdonjogának 50 százalékát, és vele a nem éppen jelentéktelen bérleti díj felét, a Rise Project számításai szerint mintegy 300 ezer eurót.

A tavalyi választási kampányban a kilencvenes években még tanárként tevékenykedő Johannis többször is azt állította: ő és a felesége az iskola után tartott különórákkal alapozta meg kisebb – hat házból álló – ingatlanbirodalmát.

Bukaresti tudósítónktól