A háromszoros Oscar-díjas Oliver Stone politikai nézetei közismertek: korábbi alkotásai, mint a Watergate-botrányról készített "Nixon", avagy a Kennnedy gyilkosságról a "J.F.K." mellett utalni lehet legutóbbi alkotására, a "W"-re, amelyben George W. Bush elnököt bírálta. Érdeklődése az ejtőernyős parancsnokból választások útján lett venezuelai elnök ténykedése íránt nem újkeletű. 2008 februárjában Stone kamerával a kezében társult a nagy nemzetközi médiaérdeklődést kiváltó eseményhez, amikor Chávez közvetítésével a kolumbiai gerillák felajánlották néhány túszuk elengedését. (Eredetileg szó volt a francia-kolumbiai kettős állampolgárságú Ingrid Betancourt volt elnökjelölt szabadonbocsátásáról is, ám akkor a gerillák a kolumbiai katonaság hadmozdulataira hivatkozva ezt a várakozást nem elégítették ki. Néhány hónappal később aztán a hadsereg speciális alakulata akcióját a Nemzetközi Vöröskereszt küldetésének álcázva hozta ki a hölgyet a gerillák fogságából.)

Chávez elnök freskója a falon, egy caracasi ház bejáratánál

Az amerikai rendező most a Variety magazinnak azt nyilatkozta, hogy már fél éve dolgozik a Chávez-film anyagán, s várhatóan jövőre készül el vele. Elmondása szerint filmjével különösen azt kívánja bemutatni, hogy Chávez - s néhány hasonló újtípusú dél-amerikai vezető, mint például bolíviai indián Evo Morales - intézkedései, politikája milyen ellenállásba ütközik a hagyományos középrétegek részéről, és külföldön is, így mindenekelőtt a Bush-kormány részéről, amely az Egyesült Államok érdekeire veszélyesnek ítélte a venezuelai elnök "populista szocializmusát". A film - mint Stone ígéri - Chávezről és a Dél-Amerikát napjainkban átható forradalomról szól majd.

Chávez tíz éve

A katonai tisztiiskolát végzett ejtőernyős parancsnok Hugo Chávez még 1992-ben néhány társával puccsal próbálta megdönteni a szerintük korrupt, a gazdagok érdekeit szolgáló polgári kormányzatot.Hat évvel később a XIX.századi dél-amerikai függetlenségi hős, Simon Bolívar eszméit zászlajára tűzve már választások eredményeként lett Venezuela elnöke, 44 évesen. 2000-ben, mad 2006-ban a szegények voksaival újra őt választották államfőnek.

Új alkotmányával visszavette nemzeti tulajdonba az ország természeti kincseit, így a kőolaj-és földgázelőfordulásokat. A régi elit lecserélését és a lakosság mintegy felét kitevő szegények felkarolását célzó reformtervei miatt a politikai ellenzék a hadsereg néhány vezetőjének támogatásával 2002-ben 48 órára megfosztotta elnöki tisztétől, ám a néptömegek és a hozzá hű tisztek megmozdulása vissszahelyezte a hatalomba. Ezt követően az ellenzék - Chávez terminusával az oligarchia - két hónapos általános sztrájkkal próbálta kikényszeríteni lemondását, de eredménytelenül.

Az egyre magasabb kőolajáraknak köszönhetően jelentős összegeket fordíthatott szociális programokra: kubai mintára alfabetizációs kampányra, a közoktatásra és közegészségügyre, lakásépítésekre a szegényeknek, újtipusú szövetkezetek létesítésére és támogatására, állami ártámogatású élelmiszer-üzletlánc kiépítésére. A hivatalos adatok szerint a 26 milliós országban a szegények arányát 46 százalékról tíz év alatt sikerült 32 százalékra leszorítani. Kedvezményes áron adta a kőolajat a rászoruló karibi és dél-amerikai országoknak, propaganda célokból még az Egyesült Államok néhány nagyvárosa szegénynegyedének, no meg London tömegközlekedésének is.

Megkülönböztetett figyelmet fordított az együttműködésre Kubával, így megannyi havannai látogatásán bizonyította, hogy Fidel Castrót "tanítómesterének" tekinti. Kubai orvosok, tanárok ezreit alkalmazza jelenleg is szociális programjaihoz, s cserében olajszállításokkal fizet. Közben Venezuelában a külföldi olajmultikat állami többségű vegyes vállalatokba kényszerítette, kisajátított parlagon hagyott földbirtokokat, s államosított néhány stratégiai, főleg külföldi részérdekeltségű nagyvállalatot a távközlésben, a cementiparban,stb. A magánkezdeményzés, a piacgazdaság azonban érintetlen maradt. Törekvése az "imperialista" Bush-kormánnyal szembeni új, ALBA rövidítésű latin-amerikai összefogásra eleddig csak korlátozott eredményt hozott, miként visszafogott a közös dél-amerikai kőolaj-és földgáz vezetékrendszer, avagy a közös bank ötletének fogadtatása is. Viszont működik a Telesur tévécsatorna, amolyan baloldali latin-amerikai CNN.

Otthon Chávez mintegy tíz alkalommal elnök-, parlamenti és helyhatósági választáson, illetve népszavazáson győzni tudott, ám egy ízben, tavaly decemberben veszített, amikor referendumon a "XXI.századi szocializmushoz" kért felhatalmazást, ehhez hatalmi jogkörének kiszélesítését, elnöki mandátuma időbeni korlátozásának megszüntetését. 51 százalék nemmel voksolt, amiben a meglepő az volt, hogy közben Chávez népszerűsége - a közvéleménykutatások szerint - tulajdonképpen változatlanul 60 százalék felett maradt. A kudarcra tönegtámogatása szervezeti keretének erősítésével reagált:az idei év az egységes szocialista párt megszületését hozta. S ekkor vált egyértelművé, hogy néhány baloldali párt és mozgalom - amely pedig alapjaiban egyetért Chávez törekvéseivel - az önállóság megőrzését választotta. Ilyen például a Venezuelai Kommunista Párt is. Őket most az "ügy" árulóinak, "disszidenseknek" tekintik, pedig nincs szó arról, hogy a "chavizmus" ellenzékévé váltak volna. Ám úgy ítélik meg, hogy túl sok az egyszemélyi hatalomból. A bírálók szerint az elnök környezetében olyanok is szerephez jutottak, akiket az olajdollárok vonzottak a mozgalomhoz, s ezzel a korrupció szabad utat kapott.

Népszavazás az elnök újraválaszhatóságáról?

Chávez elnöki mandátuma 2013 februárjáig tart, s a jelenlegi alkotmány szerint ő már nem választható újra. Ám Chávez a napokban - "engedve a népi kezdeményezésnek" - aláírásgyüjtő kampányt kezdett, hogy tavasszal rendezzenek népszavazást az alkotmány módosítására. A mozgósításhoz Chávez az alaphangot a főváros Bolívár-terén csütörtökön mondott beszédében adta meg: nélküle, tehát négy év mulva az ellenzék, az oligarchia térne vissza a hatalomba, ami teljes káoszt okozna. "Akik az imperializmus gyarmataként, rabszolgaként, vazallusként kívánnak élni, azok menjenek csak az ellenzékkel. Akik viszont szeretik a hazát, s szabadok akarnak lenni, boldog jövőt szeretnének gyerekeiknek, jöjjenek velem, a néppel a szocializmus felé" - írta fel Chávez egy plakátra Bolívár szobránál.

Az aláírás-gyűjtés inkább csak mozgósítás, ugyanis a nemzetgyülésben (az egy kamarás venezuelai parlamentben) a chavezista honatyák már be is beterjesztették az alkotmánymódosítási szövegtervezetet. S minthogy a nemzetgyűlésben elsőprő többsége van Chávez híveinek, a parlamenti döntés nem lehet kétséges a népszavazás kiírásáról. A februárban vagy márciusban megtartandó referendum kimenetele viszont már nem annyira biztos a múlt év végi, említett népszavazási kudarc fényében. S ha ezúttal a többség igent is mondana arra, hogy Chávez újra indulhat elnökválasztáson, ma még korai lenne jósolgatni, hogy jelenlegi mandátumának lejártakor, úgy 2012 vége felé mekkkora esélye lenne a győzelemre. A kőolajár világpiaci alakulása (amely a hordónkénti 140 dolláros csúcsról egyszerre most 50-60 dollár környékére esett) nagymértékben befolyásolhatja a Chávez-kormány mozgásterét, a társadalmi változásokat szolgáló szociális programok folytatásának pénzügyi kereteit.