Castro titkos élete

A szigetről nem sok kubai tud, még a legfelsőbb körök tagjai közül is csak kevesen jutottak el Cayo Piedrára, Castro ugyanis inkább külföldi barátait látta itt vendégül: a többi között Erich Honeckert, a volt NDK egykori vezetőjét és Ted Turner amerikai médiamágnást, a CNN alapítóját. Egyik leggyakoribb vendége azonban a közelmúltban elhunyt régi barátja, a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez volt.

Sánchez részletesen leírja a Castro-klán havannai főhadiszállását is, amelyhez tartozik egy privát orvosi központ, valamint egy kosárlabda- és tekepálya, illetve egy saját tengerparttal rendelkező luxusnyaraló is. A volt testőr által bemutatott pompa éles kontrasztban áll a kubai viszonyokkal, a havi húsz 20 dolláros átlagfizetésekkel, a jegyrendszerrel. A gazdasági reformok ellenére sokan továbbra is nélkülöznek.

A L’Express francia hírmagazin sztárriporterével, Axel Gyldénnel közösen írt könyv ellentmond annak a képnek, amelyet Castro igyekezett magáról kialakítani. Az exelnök gyakran hangoztatta, hogy a „forradalom építése” mellett nincs ideje a világi hívságokra, amelyeket egyébként is megvet. – Bár mindig az ellenkezőjét hangoztatta, Castro soha nem mondott le a kapitalizmus nyújtotta kényelmekről, és soha sem volt önmegtartóztató – írja a volt testőr. Szerinte a Comandante úgy vezette a szigetországot, mint a saját hűbérbirtokát, amelyre ma is tulajdonaként tekint. Bár sejteni lehetett, hogy érdekeltségeinek köszönhetően nem él éppen koldusként – ahogy a közelmúltban több megdöntött diktátorról is kiderült, hogy lélegzetelállító körülmények között éltek –, a belső köreiből még soha senki nem vallott ilyen részletességgel a nyilvánosságnak.

Sánchez azonban nemcsak a luxusról számol be, hanem megismertet a politikussal és a magánemberrel is. Mint írja, Castro rendkívül okos, karizmatikus személyiség, ám egocentrikus, hisztériára hajlamos ember. Mindig is gyanakvó volt, aki szövetségeseit – így a néhai Hugo Chávez venezuelai elnököt – is lehallgattatta. Ha autójában utazott, a lábánál mindig volt fegyver, mindenhová tíz testőr, valamint két vérdonor kísérte. Kegyetlen oldalát Sánchez a saját bőrén is megtapasztalta, amikor 1994-ben nyugdíjazását kérte. Sokáig hitt Fidel Castróban, meghalni is képes lett volna érte, ám amikor ki akart lépni a testőrségből, ezt nem vették jó néven, börtönbe zárták, s megkínozták. Hat évvel ezelőtt szabadult, azóta az Egyesült Államokban, Miamiban él – valószínűleg bosszúra szomjasan, és állítólag anyagilag megszorulva.