Az orosz miniszterelnök a támadófegyverek fejlesztésében bízik

Reuters - Sergei Karpukhin

Oroszországnak fejlesztenie kell nukleáris támadó fegyvereit, hogy megfeleljen az amerikai rakétapajzs jelentette kihívásnak – jelentette ki kedden Vlagyimir Putyin. Az orosz kormányfő ezzel is jelezte, nem esik elődei hibájába, akik a tükörstratégiát követve minden olyan fegyverrendszerből, amit az amerikaiak a hatvanas-nyolcvanas években kifejlesztettek, hasonló mennyiséget, vagy többet állítottak elő – amibe a Szovjetunió belerokkant, s ami nem kis mértékben okává vált a rendszer széthullásának.

Oroszországban új generáció lépett elő, amely másféle, ahogy ma katonai körökben divatos nevezni aszimmetrikus választ ad a kor kihívásaira. Nekünk túl drága egy olyan (globális) rakétavédelmi rendszer, amelyet az amerikaiak építenek, emellett kétséges a pajzs hatékonysága is. Mi az olcsóbb és általunk ismertebb úton megyünk tovább, a nukleáris támadófegyvereket fejlesztjük – mondta az orosz kormányfő Vlagyivosztokban.

Érvelésében van logika. Oroszországnak ma is hatalmas rakétaipara van. Ma a világ „polgári” rakéta-indításainak (űreszközök, műholdak felbocsátása) jelentős része orosz, és ha az űrbe kijuttatott, tonnákban mért hasznos terhet adjuk össze, az orosz fölény még tetemesebb lesz. Igaz, a rakétagyártó kapacitás számottevő része a Szovjetunió széthullása után Ukrajnához került

De azt is vegyük figyelembe, hogy az orosz-ukrán államközi kapcsolatok 2004, a kijevi narancsos forradalom győzelme utáni lehűlésével a hadiipari együttműködés nem követte az általános irányzatot és a vállalatok végig szoros kapcsolatot tartottak-tartanak. És ha a papiforma érvényesül, és a Moszkva-barát Janukovics kerül a kijevi államelnöki posztra, a hadiipari komplexum vállalatai a két országban még szorosabban együttműködhetnek.

Persze a régi félelmek ma is élnek. Főleg az, hogy Oroszország, amely ma Németország és az Egyesült Királyság között a bruttó hazai terméket (GDP) tekintve a világranglista 7. helyén áll, képes-e állni a sarat. Orosz elemzők szerint a kormányfő bejelentése egyértelműen hatalmi bázisának, a hadiiparnak szól, és összefüggésben áll minapi bejelentésével is, amellyel megerősítette, indulni akar a következő elnökválasztáson.

Az időzítés azonban nem volt szerencsés, mert a napokban jelentették be Moszkvában, hogy az amerikai-orosz stratégiai támadófegyver-korlátozási egyezmény (START) megújítását akarják és reményt keltő tárgyalásban állnak az amerikaiakkal. Maga Putyin is elmondta, nincs szó arról, hogy Oroszország figyelmen kívül hagyná az Obama-kormányzat által nyitott új vonalat, a kapcsolatok újraindítását. Készek vagyunk az amerikaiaknak információkat adni új rakétafejlesztéseinkről, feltéve, hogy ők is tájékoztatnak a rakétapajzs építése menetéről – mondta.

Ez az Oroszország, amely kimondatlanul elismeri, hogy nemzeti érdekei, a nemzetközi erőviszonyok alakulása (Kína, továbbá a nemzetközi terrorizmus kihívásai, Afganisztán) a Nyugattal való szorosabb együttműködést diktálják, már más szemmel tekint a valaha volt ősellenségre, az Egyesült Államokra. Putyin tegnap „amerikai partnereinkről” beszélt, amikor országa támadófegyver-stratégiáját boncolgatta. Az is motoszkál az oroszokban, hogy egy, a globális hatalma csúcspontján túljutott, leszállóágban lévő Egyesült Államokkal szemben könnyebb a pozíciókon javítani. És tán még arra a ma talán képtelennek tűnhető eshetőségre is gondolnak, ha évek múltán mégis egy táborba sodródnának, az amerikai pajzs mögül könnyebben forgathatják az orosz buzogányokat.

A Végzet Órája

A START-I kidolgozásakor, 1991-ben Oroszországnak csaknem kétszer annyi nukleáris fegyvere volt, mint az USA-nak. 2002-ig - noha a START-II. szerinti csökkentést végrehajtották - az oroszok még mindig nagy számszerű fölényben voltak az amerikaiakkal szemben. (Oroszország ekkor még körülbelül 1500 taktikai - azaz kisebb, vagy rövidebb hatótávolságú eszközre szerelt - atomfegyvert tartott, míg az amerikaiak addigra Jelenleg a helyzet kiegyensúlyozottabb, de az orosz fölény a taktikai robbanófejeket illetően erős, a stratégiai nukleáris fegyvereket illetően csak mérsékelt.

A tavalyi évre vonatkozó becslések szerint az orosz haderőnek 5200 aktív, rendszerbe állított és 8800 raktáron lévő, vagy szétszerelésre váró atomtöltete van. Oroszországnak még mindig körülbelül akkora atomütőereje van, mint a világ többi atomhatalmának együttvéve.

A világ 1953-ban állt a legközelebb egy atomfegyver-katasztrófához, mondja a Végzet Óráját folyamatosan állító tekintélyes szervezet, az 1945 óta létező Atomtudósok Bulletinje (Bulletin of the Atomic Scientists). Ekkor a Végzet Óráján az emberiség két percre volt az éjféltől, a civilizációt veszélyeztető pusztulástól. Ma valamivel távolabb, öt percre vagyunk a képzeletbeli órán a katasztrófától.

Az ábrán baloldalt a függőleges koordináták a képzeletbeli időt mutatják percekben, ami az emberiségnek marad percekben a képzeletbeli óramutatónak a végzetes 12. óráig, a pusztulás veszélyéig az adott évben. Alul az évszámok vannak. Amint látjuk, a világ kétszer került a legközelebb a katasztrófához, 1953-ban (amikor mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió végrehajtotta első hidrogénbomba-kísérletét) és 1984-ben (amikor az amerikai-szovjet kapcsolatok a mélypontra süllyedtek, a Reagan-adminisztráció előállt a csillagháború tervével, vagyis egy, az űrben állomásozó rakétavédelmi rendszer megépítésének tervével.

Ma már tudjuk, hogy eme terv egészében véve technikailag megvalósíthatatlan volt, ám számos eleme újjáéledt a 2000-es években indított amerikai rakétapajzs-projektben. A legbiztonságosabb a világ a kilencvenes évek első felében látszott, amikor a hidegháború megszűnt, a START-I szerződéssel atomfegyverek ezreit szerelték le. A múlt század viszonylag nyugodtabb hatvanas-hetvenes éveit a hidegháborúban kialakult amerikai-szovjet stratégiai fegyverzet-egyensúly jellemezte.

A kilencvenes évek óta tartó folyamatos romlás mögött a következő tényezőket gondolják: a klímakatasztrófa felsejlése, a géntechnológia ellenőrizetlen mellékvonalai, a terrorizmus, s ezzel a veszély, hogy nukleáris fegyverek, vagy eszközök kerülhetnek vallási fanatikusok kezébe.

A Végzet Órája a kezdeti időszakban csak az atomfegyverek jelentette veszéllyel számolt, de a hetvenes évektől kezdve, ahogy az emberiség egy része ráeszmélt arra a veszélyre, hogy az átgondolatlan „haladással", a fogyasztói társadalom közönyre, profitérdekekre épülő kiteljesedésével más módon, nemcsak atomfegyverekkel pusztíthatja el a közeget, amelyben él, a talajt, a levegőt, az élelmiszereket, s talán az egyik legdöntőbbet, megváltoztathatja az éghajlatot.

Ma a Végzet Órájának mutatóit kezelő nemzetközi tekintélyű tudósok, biztonságpolitikai elemzők három, a civilizációt előrevivő, egyszersmind veszélyeztető technológiacsoportra koncentrálnak, az óramutatót mindhárom tényező együttes hatása, a kockázat mértéke szerint állítják. Ez a három tényező a nukleáris eszközök, beleértve az atomfegyvereket, a nukleáris rendszerek (erőművek) balesetei, vagy szabotázscselekményekkel való megrongálása, a szénalapú (az üvegházhatásért és a széndioxid-kibocsátásért felelős) technológiák, valamint a biológiai alapú technológiák (a géntechnológia).

Mindhárom technológia-csoport ellenőrizhető, az emberiség hasznára fordítható. Tőlünk függ, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni vagy visszaélni tudunk-e, jelzik az Atomtudósok Bulletinjének közreműködői.

Kapcsolódó cikkek: Patriotokat telepít az USA 60 kilométerre az orosz határtól | Fegyverkezésre szólított Putyin | Moszkva új légvédelmi rendszert fejleszt ki | Moszkvát nem aggasztják a Lengyelországba telepítendő Patriot rakéták | Kölcsönös visszavonulót ajánl Moszkva Washingtonnak