Még meg sem szólalt, s már dübörgő tapsvihar fogadta. Harald Rangét, a távozó német szövetségi főállamügyészt a karlsruhei központban így búcsúztatták a testületmunkatársai. – Ha a telefonkönyvet olvasta volna fel, akkor is ilyen reakciót váltott volna ki. Az elismerést azért kapta, mert szembe mert szállni azokkal ott, Berlinben – idézte a Süddeutsche Zeitung a búcsúfellépés egyik résztvevőjét.
Amikor 2011-ben Rangét kinevezték szövetségi főállamügyésszé, beosztottjai szkeptikusan fogadták. Túlságosan puhánynak, túlságosan diplomatikusnak tartották. Senki sem gondolta, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége védelmében nyílt konfliktust vállal Berlinnel. Azaz a szövetségi kormánnyal, benne Heiko Maas (SPD) igazságügy-miniszterrel. Maas megelégelte Range „önfejűségét”, s a bizalmi viszony megroppanására hivatkozva – a kancellári hivatal egyetértésével – kezdeményezte a 67 éves jogász nyugdíjazását.
 |
| Harald Range. Megroppant a bizalom Ralf Stockhoff / Reuters |
Németországban azonban sokan nem „hősként” tekintenek Rangéra, hanem egy olyan kör képviselőjére, amely nem érti a digitális világ és média működését. S frontális támadást indított a sajtószabadság ellen, a titkolózó-fülelő állam védelmében. A történet még tavasszal kezdődött, amikor az internetvilág és a digitális átalakulás jogi-politikai következményeivel foglalkozó hírportál, a Netzpolitik. org elkezdett arról cikkezni, hogy a belső elhárítás (szövetségi alkotmányvédelem, német rövidítéssel BfV) a világhálós kommunikáció erőteljesebb megfigyelését tervezi. Azaz a BfV ugyanarra az útra lép, mint amire a vezető politikusokat, így Angela Merkel kancellárt vagy Frank-Walter Steinmeier külügyminisztert lehallgató amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA. A cikkeket jegyző újságírók, Markus Beckedahl és André Meister a belső elhárítás bizalmas dokumentumaira hivatkoztak. Érezhető volt: a BfV-ből súgtak és anyagot is szállítottak nekik.
