A politikusok magánélete általában tabunak számított, a mostani sajtónyilvánosság, az emberközelebbi arculat felvillantása nyilvánvalóan felső engedéllyel történik. Ebben feltételezhetően annak is szerepe van, hogy a kínai átlagember előbb ismerte a First Ladyt, a néphadsereg énekesét, a televízió újévi koncertjeinek díváját, Peng Li-jüant (Peng Liyuan), mint férjét, az új párt- és állami vezető Hszit. De Kína nemzetközi arculatának is segít, hogy a feleségek elkísérik a vezetőket külföldi utazásaikra, ott esetenként még saját programot is lebonyolítanak, miként most is történt: Cseng professzorként ellátogatott az egyetemre Addisz-Abebában.
A sajtó felidézte, hogy Mao Cetung az afrikai országok barátságának tulajdonította, amikor a népi Kína 1971-ben Tajvan helyébe léphetett az ENSZ-ben, s lett a BT öt állandó tagjának egyike. Amikor hétfőn Li kormányfő találkozott Mulatu Teshome etióp elnökkel, a Xinhua megjegyezte, hogy az afrikai vezető Kínában tanult, sőt dolgozott is egy ideig. (Jelenleg is több ezer afrikai ösztöndíjas jár kínai egyetemekre.) Mulatu a megbeszélésen pedig ugyancsak emlékeztetett a múltra: Csou En-laj miniszterelnök ötven éve járt először Afrikában, s Etiópia volt az egyik felkeresett ország.
|
Kínai és helybeli munkások egy közösen épített etiópiai autópálya átadásán
Sanyi Takele / Reuters |
Li „a stratégiai partnerség” kifejezést használta a mai kapcsolatokra. Azt fejtegette, hogy el kell kerülni azokat a hibákat, amelyeket a korábbi gyarmatosító, imperialista politika követett el Afrikában, a kooperációnak kölcsönös előnyökön kell alapulnia. Ez feltételezhetően nem pusztán a múlt bírálata volt, hanem részben egyes kínai beruházók kritikája is, akik kihasználják az afrikai olcsó munkaerőt, s ezzel ellenérzéseket keltenek.
Afrikáért vetélkednek a nagyhatalmak
A kínai vezetés tisztában van azzal, hogy a kőolajban, ásványkincsekben és nem utolsósorban aranyban is gazdag, hatalmas fejlődési potenciállal rendelkező Afrikáért – az ottani politikai bizonytalanságok ellenére –a vetélkedés tovább folytatódik. John Kerry amerikai külügyminiszter éppen akkor távozott Etiópiából, amikor Li odaérkezett. Feltételezhetően Kerry vizitje már a Barack Obama elnök által augusztusra tervezett USA–Afrika-csúcs előkészülete volt. Ugyancsak afrikai látogatáson volt a közelmúltban Kisida Fumio japán külügyminiszter.
Kína jelenleg magabiztosan őrzi az utóbbi öt-hat évben megszerzett vezető kereskedelmi pozícióját. A 2013-as adatok szerint az ázsiai ország 200 milliárd dolláros kereskedelmi forgalmat bonyolított Afrikával, míg az Európai Unió 138 milliárd, az Egyesült Államok pedig 89 milliárd dollár értékűt. A világ legnépesebb országának gazdasági növekedése, az idei évre tervezett hét százalék feletti GDP-bővülés nem kismértékben függ éppen Afrikától, a kőolaj és különféle nemesfémek behozatalától, miként az odairányuló kínai (a nyugatinál olcsóbb) feldolgozott termékek iránti kereslettől.
A függőség persze kölcsönös, Afrika nem tudna öt százalék körüli növekedést produkálni Kína nélkül. A Hszi elnök tavalyi látogatásakor felkínált 20 milliárd dollárnyi hitelkeretet most Li miniszterelnök további 10 milliárd ígéretével toldotta meg az afrikai országoknak. Nagyrészt ebből finanszírozzák a kínai cégek monstre beruházásait, út- és vasútfejlesztéseket, hőerőművek, ipari parkok, kórházak és iskolák építését.
