A régi-új honatya augusztusban igazolt át a toryktól a UKIP-hoz, döntését azzal indokolva, hogy „alapvető változásokat” szeretne elérni a brit politikában. Akkor a mandátumáról is lemondott, majd most újra megszerezte azt.

Stefan Wermuth / Reuters

Földcsuszamlásszerű diadalának értékét csak növeli, hogy a párhuzamosan rendezett, a korábbi munkáspárti képviselő halála miatt szükségessé vált másik pótválasztáson, a Nagy-Manchester részét képező Heywood és Middleton körzetben a UKIP megszorongatta a Labourt: jelöltje mindössze 617 szavazatnyi hátránnyal került a második helyre. Ráadásul a három nagy brit országos párt kálváriája még nem ért véget, hiszen néhány hét múlva az ugyancsak tory-UKIP dezertőr Mark Reckless tesz kísérletet arra, hogy immár új színekben térjen vissza a parlamentbe a kenti Rochester és Strood képviseletében.

A UKIP ezúttal indokoltan derűs, a szokásos söre helyett pezsgővel koccintó vezetője, Nigel Farage pénteki hírcsatornaturnéján többször is kiemelte, hogy a pártja országos szervezetté nőtte ki magát.Míg a 2010-es választáson a szavazatok 3,1 százalékát nyerte el, 2011 óta hét pótválasztáson is második lett, azt a benyomást keltve, hogy egyedüliként képes kiállni az egyszerű emberek érdekeiért.

A Konzervatív Párt elnöke, Grant Schapps és David Cameron, a 48. születésnapját a pótválasztás idején ünneplő kormányfő értékelése szerint a UKIP-ra leadott szavazatok a Munkáspárt szekerét tolják, „alvajáróként” juttatják be Ed Milibandet a Downing Street 10.-be, ami szerintük az adóemelések, a korlátlan bevándorlás és a közkiadási pazarlás politikájának visszatérését jelenti. Maga Milliband pedig azt ígérte, hogy a következő választásokon pártja felveszi a harcot a „politikai illúzióvesztéssel és kétségbeeséssel”.