A Berlusconi-saga tragikomikus fordulata, a Lovag 180 fokos hátraarca játszott szerepet a szenátusi voksolás eredményében. Silvio Berlusconi, a kormánykoalícióban részes jobbközép Szabadság Népe (Pdl) párt elnöke még kedden is a nem szavazatra szólította fel pártja törvényhozóit. Szerdán viszont nem sokkal a voksolás előtt maga jelentette be, hogy a Pdl szenátusi frakciója mégis támogatja a kormány maradását. Döntését azzal indokolta, hogy így van csak lehetősége a koalíciós kormánynak a megígért gazdasági reformok végrehatására.

A 77 éves volt kormányfő, médiamogul politikai arcmentési kísérlete valójában várható volt a keddi fejlemények fényében. A római rezidenciáján háromórás megbeszélést tartott a Pdl fontos vezetőivel. Ám ennek végeztével kiderült, hogy Angelino Alfano,  a Pdl főtitkára, belügyminiszter és még két-három további miniszter, illetve legalább két tucat Pdl-es honatya ultimátumot intéztek Berlusconihoz: a párt egységesen bizalmat szavaz a Letta-kabinetnek, vagy szakadás áll be, és a „lázadók” voksukkal megmentik a kormányzóképességet. Berlusconi mindezt közvetve elismerte szerdán, a szenátusi voksolást megelőzően, amikor azt mondta, hogy a Pdl „belső vajúdás” után hozta meg a döntését.

A hangulatra jellemező, hogy amikor meghátrálása után a Lovag távozott a Palazzo Madamából, füttyök fogadták. Mintegy százan skandálták: „Menj már, menj már!” A La Repubblica szerint ezek után kérdésessé válhat akár a Berlusconi hívei által október 4-re, a szenátus mentelmi bizottsága döntésére időzített proteszt-tüntetések sorsa is.

Az öt hónapja miniszterelnök Enrico Letta azért kényszerült bizalmi szavazást kérni a törvényhozásban, mert Berlusconi még a múlt héten rávette pártjának vezetőségét, hogy döntsenek a honatyáik visszahívásáról a parlamentből, és bejelentették a koalíciós kormány öt Pdl-es miniszterének lemondását is. A kormánybuktatás eleve zsarolás része volt, mielőtt október 4-én a szenátus mentelmi bizottsága dönt Berlusconi parlamenti mandátumáról. Ha visszavonják, akkor a volt kormányfőre adócsalás miatt egyéves háziőrizet vagy közhasznú munkavégzés vár.

Amikor Letta miniszterelnök szerdán délben a Palazzo Madamában ötvenperces beszédben kért bizalmat a törvényhozóktól, valójában biztos lehetett a kellő többségben: már kapott  23 Pdl-es által aláírt bizalmi memorandumot. Letta ügyesen kimondta azt is – felkínálva a visszakozást Berlusconinak –, hogy a bizalmi voksolás nem irányul senki ellen, hanem Itáliáért és az olaszokért történik. Hivatkozott arra is, hogy az új választási törvény hiányában  egy (a Berlusconi által sugallt) előrehozott választás ugyanúgy kormányozhatatlanná tenné az országot, mint történt a februárit követően.

A La Repubblica értesülése szerint a „Pdl-disszidensek” szenátusi tábora valójában meghaladja a harminc főt is, így a párt irányítása kezd kérdésessé válni. „Két össze nem egyeztethető vezetői réteg van már” – mondta Gaetano Quagliariello, az alkotmányos reformok Pdl-es minisztere. A Corriere della Sera pedig úgy tudja, hogy a Montecitorióban, a képviselőházban is legalább 26-an csatlakoztak az új formálódó centrista csoporthoz.

Mindez újabb kérdést vethet fel akár már a közeljövőben: az amúgy is rendkívül felszabdalt olasz politikai képen nem jelenik-e meg újabb törésvonal, ezúttal a jobbközépen? A Berlusconi-család által tulajdonolt Il Giornale napilap nem véletlenül nevezte „árulónak” a 42 éves Alfanót, aki most úgymond összeállt a baloldallal néhány miniszteri székért. A lap szerint az új helyzetben a Pdl Berlusconi vezette szárnyának irányítását a pártvezér lánya, Marina vehetné át.

Az olasz lapok szerint a „lázadókkal” Lettának biztos többsége lesz a kormányban, amely az immár halaszthatatlan gazdasági reformok bevezetéséhez jól jön. A kabinet várható fennmaradásának hírére a milánói tőzsdén az árfolyamok már kedden két százalékkal növekedtek, és ez a kedvező tendencia szerdán folytatódott.

Fellélegeztek az európai vezetők, megnyugodtak a piacok

Egy politikai válság új pénzügyi válságot okozhat, ami teljesen új helyzetet teremthet az európai válságkezelésben – ez volt a legnagyobb félelme az európai vezetőknek az olasz politikai válsággal kapcsolatban. Alig több mint két hete José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke (az Európai Parlamentben tartott évértékelő beszédében) éppen arról beszélt, hogy az euróválság sikeres kezelét leginkább a politikai instabilitás fenyegeti. Az Enrico Letta olasz miniszterelnököt megerősítő római szavazás után az európai vezetők fellélegezhettek, bár hivatalos közleményt lapzártáig nem adtak ki. Hogy a piacokat mennyire megnyugtatta a szavazás eredménye, jól mutatja, hogy a tízéves lejáratú olasz államkötvény hozama azonnal csökkent.

Az európai nyomásgyakorlás a háttérből folyt. Az Európai Bizottság szóvivője nem akarta megerősíteni az olasz sajtóértesülést, amely szerint Barroso hétfőn este felhívta Silvio Berlusconit, és megpróbálta meggyőzni: álljon el attól a szándékától, hogy megbuktatja az olasz kormányt, és ezzel veszélybe sodorja az egész eddigi európai válságkezelést. Korábban európai vezetők arra figyelmeztették az EU harmadik legnagyobb gazdaságának politikusait, ne hagyják, hogy a politika tönkretegye a fellendülés lehetőségeit, és megzavarja a kötvénypiacokat. Barroso szeptember közepén azt mondta, hogy nem akar beavatkozni belpolitikai ügyekbe, de nagyobb felelősségtudatot kért minden politikai erőtől.

Berlusconi 2011 őszén mondott le a kormányfői posztról: akkor sem elsősorban Olaszország gazdasági állapota sodorta a csőd szélére az országot, hanem Berlusconi személye. Az akkori miniszterelnök nem volt hajlandó komolyan venni a piacok figyelmeztetését, reformokat sem volt hajlandó végrehajtani, ezért a befektetők szemében ő lett a legkomolyabb bizonytalansági tényező Olaszország államadóssága és fizetőképessége szempontjából.