Július végére rendkívüli pártkongresszust hívtak össze, amelyen az új pártvezetésről kellene dönteni. Ez annál is sürgősebb, mert 2015-ben parlamenti választásokat tartanak Spanyolországban, egyelőre nem tudni, hogy ki lehet Mariano Rajoy kormányfő kihívója.

A hagyományos pártok itt is csapnivalóan szerepeltek. A PSOE 2009-hez képest több mint 15 százalékot (!) vesztett, igaz, még így sem szenvedett földcsuszamlásszerű vereségét, mert a kormánypárt is alulmúlta önmagát.

A Néppárt a voksok mindössze 26, a szocialisták 23 százalékát szerezték meg, miközben számos kispárt megerősödött. A negyedik helyre például a Podemos, egy néhány hónapja alakult baloldali szervezet futott be, amely többek között 35 órás munkahéttel és 60 éves nyugdíjkorhatárral kampányol. Ők még az exkommunista Egyesült Baloldalt is balról előzik, kaptak is egymillió voksot.

„Meg kell változtatni a politikacsinálás módját – fogalmazott távozásának bejelentésekor Alfredo Pérez Rubalcaba. A spanyol szocialista párton belül évek óta zajlik a vita, hogy miképp is kellene megújulnia a pártnak, de egyelőre nem sokra jutottak.

A Néppárt taktikusan emlékezteti a választókat arra, hogy a válságot valójában a szocialisták rossz kormányzása okozta – vagy legalábbis az, hogy nem akarták időben felismeri a problémákat – és nekik kellett kihúzniuk az országot a bajból. Bár a fellendülésnek eddig nem sok jele látszik, a szocialisták kompetenciájába sem tért vissza a társadalom bizalma.