Barroso vesszőfutása
Ne engedjen a baloldalnak – ezt követelték José Manuel Barrosótól a brit konzervatívok vezette új „reformfrakció” tagjai. Továbbá sokkal eltökéltebb deregulációs programot kértek az Európai Bizottság elnökétől, aki még hétfőn este átment az 54 tagú csoport vizsgáján.
Az újraválasztásért kampányoló volt portugál miniszterelnök, aki az utóbbi öt évben az uniós végrehajtó testület élén állt, s etekintetben rá hárult a válságkezelés, már megszerezte az állam- és kormányfők támogatását. Most az új parlament meggyőzésén fáradozik, miközben az EU minden intézményét bénítja az újabb ír népszavazás által feltartóztatott Lisszaboni Szerződés - a bevezetésre váró, de a ratifikációig be nem vezethető változások miatt.
Azzal érvel e körülmények között Barroso, hogy az EU béna kacsává válhat, ha a jogi eljárás lezárására vár, vagyis őt minél hamarabb meg kéne erősíteni hivatalában, hogy például a G-20-ak szeptember végi pittsburghi csúcstalálkozóján érdemben képviselni tudja a huszonheteknek a jövő heti rendkívüli csúcstalálkozón véglegesítendő - és remélhetően közös - álláspontját.
A konzervatívok után az őt jelölő, s a júniusi európai választásból győztesen kikerült néppárti csoportot látogatta meg kedden Barroso, minden különösebb kihívás nélkül, hacsak azt nem tekintette aggasztónak, hogy Párizsból kiszivárgott: ha a portugál nem menne át a parlamenti vizsgán, akkor Fillon kormányfő szívesen jelöltetné magát. A 736 tagú törvényhozásban a Néppárt 265 fővel képviselteti magát, vagyis nem tudja keresztülvinni saját emberének a megválasztását.
Szerda délelőtt a szocialisták és demokraták 184 tagú csoportját kereste fel, amelytől kemény kérdéseket és kritikát kapott. Shulz frakcióvezető sikertelennek nevezte az elmúlt öt évet. A baloldal eleve 11 pontos követeléssel állt elő, s amikor Barroso a múlt héten közzétette 41 oldalas programját, akkor azt mondta, az nem egyéb mint régi elképzelések újracsomagolása.
A szocialisták meglepve tapasztalták, milyen határozottan érvelt Barroso a frakcióülésen, s Tabajdi Csaba képviselő szerint „ez meggyőző lett volna, ha nincs az elmúlt öt év ellenkező tapasztalata”. Barroso öt feltételbe látszott belemenni: az együttdöntésekben érintett kérdésekről szociális hatástanulmány készül, a kiküldötteknek a fogadó országban szokásos bért kell kapniuk, a pénzügyi piacokat még szigorúbban kell szabályozni, a közszolgáltatásokat meg kell védeni a privatizációtól és a leendő uniós „külügyminiszternek” - ha a Lisszaboni Szerződés életbe lép – szocialistának-szociáldemokratának kell lennie.
A meghallgatás után Rasmussen pártelnök azonban kiábrándultan nyilatkozott a hallottakról, s úgy vélekedett, hogy a szocialista frakciónak nincs más választása, mint tartózkodni vagy nemmel szavazni. A végleges álláspontot csak jövő kedden alakítják ki.
Hasonlóképpen a 84 főt számláló liberálisok is, akiknek véleményét összegezve szerdán este azt hangoztatta Guy Verhofstadt frakcióvezető – volt belga kormányfő, aki öt éve elvesztette a csatát Barrosóval szemben a bizottsági elnöki tisztért -, hogy a néppárti jelölt egyáltalán nem győzte meg a képviselőtársait. De a portugál politikus több ígéretet tett a liberálisoknak is, a föderális európai irányt jelképező uniós adó ötletének felkarolása mellett vállalta, hogy az egységes európai pénzügyi felügyeleti rendszer létrehozását is a zászlajára tűzi, akárcsak az európai alapjogok erősítését.
Érzelmileg túlfűtött összecsapásokat a zöldek (55 képviselő) meghallgatása hozott magával, mert Barroso kikérte magának, hogy már programja előtt a frakció lényegében elutasította jelölését. A klímaügyektől a károsanyag-kibocsátásig terjedő éles vita azonban nem közelítette a nézeteket, s várható, hogy a zöldek nem adják fel ellenkezésüket Barrosóval szemben.
