Németországnak így hirtelen szociáldemokrata elnöke lett: a szabályok értelmében átmenetileg a felsőház soros elnöke, a brémai főpolgármester Jens Böhrnsen tölti be a legmagasabb német politikai tisztséget. A CDU-tag  Köhler távozása újabb csapás Angela Merkel számára, aki az észak-rajna-vesztfáliai választások után elvesztette a konzervatív többséget a felsőházban, és kérdéses, hogy egy rendkívüli államfőválaszátson vajon saját jelöltje lesz-e befutó.

Horst  Köhler néhány hete a Deutschlandfunk rádiónak adott hosszabb interjúban többek között azt fejtegette: a katonai akciók olykor a német gazdaság érdekeinek védelmét szolgálhatják. A társadalomnak tudnia kell, hogyha egy ország ennyire a külgazdaságtól függ, mint Németország, akkor -szükség esetén- a katonai erő bevetése is szóba kerülhet, hogy érdekeit védje. A beszédet azonnal bírálatok össztüze fogadta, különösen a szociáldemokraták kritizálták keményen Köhlert, amiért kockára teszi az afganisztáni missziót, azt állítva, hogy amögött valójában nem a stabilitás védelme, hanem német gazdasági érdekek rejlenek. De szerencsételennek találták a megfogalmazást a kormánykoalíció soraiban is. Köhler később hiába próbálta magyarázni, hogy ő a kalózkodás elleni katonai akciókra gondolt, a vita már elmérgesedett.

A modernkori német történelemben először fordul elő, hogy egy államfő lemond. A Spiegel Online helyszíni beszámolója szerint Köhler könnyekkel a szemében olvasta fel a lemondó nyilatkozatot és többször elcsuklott a hangja. Az elnököt egyébként munkatársai eddig főként hirtelen természetéről ismerték.

A korábban a Nemzetközi Valutaalap élén álló német pénzügyi szakembert 2004-ben választotta meg az erre a célra összehívott szövetségi gyűlés: az alsó és felsőház képviselői illetve a civil küldöttek, majd tavaly újabb öt év bizalmat szavaztak neki. Ellenfele mindkét alkalommal Gesine Schwan egyetemi professzornő volt, az SPD színeiben. Köhlert egyébként megválasztása előtt kevesen ismerték Németországban, a korábbi államfőkkel ellentétben nem volt politikusi múltja. Amikor a hivatalát átvette, azt ígérte, hogy nem protokolláris elnök lesz, hanem hallatni fogja a hangját: ebbe az is belefért, hogy többször bírálta a kereszténydemokrata kormányt, amiért nem határozottabb irányvonalat visz a reformokkal kapcsolatban. Tavaly óta azonban mintha visszahúzódott volna. A német politikai kultúrában korábban „nem vallott jó ízlésre” egy államfőt bírálni - Köhler most erre is utalt, amikor a hivatalával szembeni tisztelet hiányára hivatkozott.

"Horst kicsoda?" címlappal reagált a Bild bulvárlap 2004-ben Horst Köhler államfői jelölésére. A 61 éves Köhlert nemzetközi körökben jobban ismerték, mint odahaza: 1998-tól az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke, 2000-től pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, akiről a fejlődő világ több vezetője is elismeréssel nyilatkozott. A külföldi karrierrel ellentétben hazájában eddig főleg szürke eminenciási posztok jutottak neki, többek között volt Helmut Kohl gazdaságpolitikai tanácsadója, pénzügyminisztériumi államtitkár, ott bábáskodott az euró születésénél, és többször nevezték "Kohl serpájának" a G7 gazdasági ülésein. Többek között ő tárgyalta le a Vörös Hadsereg kivonulásáért Oroszországnak fizetendő "lelépési pénzt" és a maastrichti szerződést is.

Ha valaki, Köhler elmondhatja, hogy saját erejéből lehet elnök: családja eredetileg Romániából származik, de ő már Lengyelországban született, majd innen menekültek Kelet-Németországba, az ötvenes évek közepén pedig tovább, nyugatra. A hét gyerek közül egyedül ő tanult tovább. Szókimondó, néha túlzottan is egyenesen fogalmazó embernek tartják: első "elnökjelölti" nyilatkozatai az amerikaiak "arrogáns iraki politikájáról" azonnal belpolitikai vihart kavartak. Később is azt ígérte, hogy nem lesz "kellemes" elnök, ám az első elemzések szeirnt a nagy beszédekkel, a pártok fölötti iránymutatással végül adós maradt. A korábbi nagyhatású  államfői beszédek, amelyek Richard von Weiszacker vagy Roman Herzog nevéhez fűződtek, Köhlernél végül elmaradtak