Ezt az 1989-ből származó prágai viccet idézi fel a bécsi Der Standard a "herceg" vasárnapi elnökválasztási sikere apropóján. "Karli" Ausztriában is nagyon népszerű, még azt sem kifogásolja a közvélemény, hogy Fürstként emlegetik.

Pedig a Monarchia bukása után az osztrák parlament már 1919-ben sietve betiltotta az arisztokrata címek használatát és egyben a gyűlölt Habsburg-dinasztia újbóli trónigényét. A Habsburg-törvény néven született rendelkezés a császári família ellen irányult elsősorban, mint ahogy a kiterjedt rokonság vagyonának elkobzását is kimondta, de azért az összes főnemest is megfosztották címétől.

Kivételt csak az Ausztriához 1922-ben csatolt Burgenland jelentett, ahová annyi, elsősorban magyar arisztokrata menekült a magyarországi proletárforradalom elől, hogy az osztrák politikusok jobbnak látták, ha ott nem változtatnak.

A Habsburgok visszatérésének a veszélye sokáig az arisztokrácia ellen hangolta az osztrák közvéleményt, az évtizedek haladtával egyre népszerűbb trónörökös, Otto is csak 1966-ban léphette át az osztrák határt, miután lemondott trón- és vagyonigényéről. Némi változást hozott a Habsburg-család negligálásában a 2011-es rendelkezés, amely megengedte, hogy egykori nemesi család sarjai is választhatók legyenek államelnöknek. Elsősorban az "oldalági" Ulrich Habsburg kapott az alkalmon, sőt az elnökjelölés érdekében karintiai zöldpárti mandátumáról is lemondott. Ulrich tele van bizakodással, szerinte 2018-ra az osztrák társadalom már érett lesz arra, hogy a nemesi rangokat visszaállítsák. Ez a Habsburgokon kívül ötven családot érintene.

Ausztria tehát mindmáig nem kér az arisztokrata politikusokból. Schwarzenberg hercegi címe Svájcból származik, elnézik hát neki. Az éppen pénzmosási vádakkal bíróság előtt felelő Alfons Mensdorff-Pouillyt pedig csak burgenlandi falujának lakói nevezik grófnak, ő címtelen gazdálkodónak mondja magát.