Az al-Kaida vetett be ideggázt Szíriában?
A következő napokban dőlhet el, hogy fordulópontot hoz-e a szíriai polgárháborúban a szerdai vegyifegyver-támadás. Ám valódi megoldás nem lesz, az amerikaiak legfeljebb limitált katonai beavatkozásra lesznek hajlandóak - fogalmazott lapunknak Daher Rashed, az ELTE arab tanszékének oktatója.
A libanoni származású szakértő úgy véli, nem Basár el-Aszad elnök rezsimje áll a szerdai vegyi fegyveres támadás mögött. Teljesen logikátlan lenne, ha a kormány néhány nappal az ENSZ ellenőreinek érkezése után ilyen akciót végrehajtania. Katonailag sincs értelme, hiszen Aszad egységei most jobban állnak, mint a felkelők, napról napra számolják fel a lázadók állásait. Megkockáztatja, hogy civilek ellen vegyi fegyvereket akkor „szokás” bevetni, ha a cél a teljes megfélemlítés, ám ilyenkor az áldozatok száma több tízezres. A néhány száz civil halott csak arra jó, hogy a nemzetközi közösség felháborodását felkeltse. Rashed ezért úgy véli, hogy az akciót vélhetően olyan erők követték el, amelyeknek a nemzetközi beavatkozás kiprovokálása áll érdekében. Lehetséges, hogy nem a kormány és nem is az ellenzék, hanem az al-Kaidához köthető terrorista csoportok, amelyek ideig-óriág az ellenzék pozícióját szeretnék erősíteni.
– Damaszkusz érdeke, hogy most együttműködjön a nemzetközi közösséggel, és Oroszország is erre utasította őket. A szíriai kormány még fegyverszünetre is hajlandó arra az időre, amíg az ellenőrzés zajlik. Kérdés, hogy az ellenzéki csapatok hajlandóak-e erre, és készek lesznek-e ők is odaengedni a fegyverszakértőket a támadások helyszínére – feszegette lapunknak nyilatkozva Rashed. Azt a szakértő elismeri, hogy nem fogják tudni megállapítani, hogy a vegyi fegyvert melyik fél vetette be, de azt igen, hogy honnan származnak, szíriai raktárakból kerültek-e elő, vagy máshonnan.
Rashed ugyanakkor úgy véli: ha az Egyesült Államok be akar avatkozni, arra most kínálkozik a lehetőség. A legnagyobb valószínűsége egy ENSZ-felhatalmazás nélkül indított, limitált, tengerről végrehajtott rakétatámadásnak van katonai objektumok ellen. Ezzel megerősítenék az ellenzéki erők pozícióját, de semmiképp nem lenne olyan erejű, amely megdöntené az Aszad-rezsimet. Ehhez ugyanis Moszkva beleegyzése is kellene, Oroszország pedig semmiképp nem fogja feladni szövetségese támogatását.
Az amerikaiak elszántságát azonban csökkentheti Irán fenyegetőzése. Hiába került hatalomra Haszan Rohani személyében egy új, elődjénél békülékenyebb elnök, a teheráni külpolitikát továbbra is az ajatollahok, és a legfőbb vallási vezető határozza meg. Iránnak megvannak a lehetőségei, hogy keresztbe tegyen Amerikának: lezárhatja például a Hormuzi-szorost, vagy szövetségesé, a Hezbollahon keresztül támadást indíthat Izrael ellen is. A szíriai beavatkozással kapcsolatban egyébként is erősek az amerikai kételyek. A második Öböl-háborút 2003-ban arra hivatkozva indították, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, de ez nem bizonyult igaznak. Az ország azóta széthullott, naponta sújtják merényletek. Reális a veszély, hogy Aszad bukása esetén Szíria is az al-Kaidához közelálló terroristák kezébe kerülhet. Ezt pedig sem Washington, sem Moszkva nem szeretné.
