Az új diktátor mellé Putyint is megkapja Üzbegisztán

Bizonyára befolyásának erősítésére törekszik a mintegy 30 milliós Üzbegisztánra gazdasági terjeszkedésének egyik célpontjaként tekintő Kína, mint ahogyan Washington is, amelynek a földrajzi fekvése miatt fontos a legnépesebb közép-ázsiai szovjet utódállam. A Nyugat még az emberi jogok súlyos megsértését is hajlandó volt elnézni Karimov rezsimjének, hiszen Üzbegisztán folyosót jelent Afganisztán felé, és 2001-2005 között amerikai, 2015 végéig pedig német légi bázis is működött a területén. Jellemző, hogy, amikor Karimov halála után Barack Obama az üzbég történelemben megnyíló „új fejezetről” tett említést, Alekszej Puskov, az orosz parlament külügyi bizottságának elnöke rögtön visszavágott: az amerikai elnök ne gondolja, hogy ezt a fejezetet majd Washingtonban írják.

A legfontosabbnak persze most mindenütt azt tartják, hogy sikerüljön megőrizni Üzbegisztán stabilitását. Az ország ugyanis minden más közép-ázsiai szovjet utódállammal szomszédos (ráadásul Tádzsikisztánnal a víztartalékokról folyó vita, Kirgizisztánnal pedig etnikai konfliktusok miatt feszült a viszonya), megingása tehát ezekre is hatással lehet. Egy rosszul sikerült vezetőváltás, a hatalmi vákuum a radikális iszlám megerősödését is okozhatja, bár a térség orosz szakértője, Danyiil Kiszlov szerint ezt a veszélyt hajlamosak túlértékelni az elemzők. – Mítosz, hogy Üzbegisztánban valamilyen földalatti iszlamista mozgalom működik. Még az 1990-es években felszámolták azt, és az iszlám szélsőségesek elleni harcot valójában a másként gondolkodók elnyomásának álcájaként használják – mondta a Népszabadságnak.

Mirzijajevet mindenesetre alkalmasnak tartják arra, hogy ugyanolyan vaskézzel irányítsa az országot, mint azt Karimov tette. Mindenekelőtt azért, mert élvezi a köztársaság szürke eminenciásának, a nemzetbiztonsági szolgálatot irányító Rusztam Inojatovnak a támogatását, és mert az 1990 óta a politikában töltött évek nemcsak tapasztalatokkal, hanem keménységgel is felvértezték. Úgy tűnik, mögé áll az üzbég politikai-gazdasági elit is, amely a jelenlegi rezsim fennmaradásában érdekelt.

Putyin és Mirzijajev - egy gyönyörű barátság kezdete? Sputnik Photo Agency / Reuters

A kormányfő kerüli az újságírókat, szinte sohasem ad interjút, és az első jó minőségű, közeli fotója is csak 2006-ban jelent meg a sajtóban. A hivatalos értékelések „felelős vezetőként” jellemzik, nem hivatalosan viszont úgy hírlik, ellentmondást nem tűrő, parancsoló a stílusa, nem idegenkedik a durva szavaktól és – bár ezt ő maga cáfolta – gyakran eljár a keze is. Jó ideig ő felelt Üzbegisztánban a gyapottermesztésért, és az ő nevéhez kötik azt a közelmúltiban eltörölt gyakorlatot, amely alapján az iskolásoknak és a diákoknak is részt kellett venniük a termés betakarításban. Jogvédők állítása szerint egyszer úgy megvert egy tanárt, aki a szakadó esőben nem engedte ki diákjait a gyapotföldekre, hogy az a kórházban belehalt a sérüléseibe.

Az értékelések hajlamosak oroszbarát politikusként beállítani, hiszen családi szálak is fűzik Oroszország egyik leggazdagabb üzletemberéhez, a Kremlhez közel álló, üzbég nemzetiségű Aliser Uszmanovhoz. (Mirzijajev unokahúgát Uszmanov kedvenc unokaöccse vette feleségül, és – noha a fiatalember néhány éve meghalt egy autóbalesetben – úgy tudni, a két nagybácsi máig jó viszonyban van.)

A jelek szerint tehát különösebb hatalmi harc nélkül mehet végbe az államfőváltás Üzbegisztánban, ami annak is köszönhető, hogy állítólag alku született Mirzijajev és az elnöki posztra szintén esélyesnek tartott helyettese, a pénzügyminiszter Rusztam Azimov között. E szerint az új elnök alatt ez utóbbi tölti majd be a kormányfői tisztet.