„Ugyanúgy két orvos van, ugyanannyi ágy és orvosság van, mint a háború előtt, és nem elég. A betegek száma a duplájára nőtt, az intenzíven csak szírek fekszenek. Az emberek panaszkodnak, hogy ez az ő kórházuk, joguk van hozzá, hogy ők kerüljenek sorra először. Miért nem építenek a szíreknek egy külön kórházat?”
|
Ramtha városában már minden harmadik lakos menekült
Muhammad Hamed / Reuters |
A határ közvetlen túloldalán fekvő Daraában folyamatosan dúlnak a harcok, a sérülteket ide hozzák.
„Alig tudunk a szemét elszállításáról gondoskodni” – mondja Ibrahim Szaggar, a ramthai önkormányzat vezetője. „Kevés segítséget kaptunk az államtól, de néhány helyi üzletember segít. Vannak feszültségek, de robbanástól nem tartok, túl sok szál köt össze minket, rokoni, kereskedelmi kötelékek.” Ramtha és Daraa ugyanaz a törzsi terület, sok ramthainak vannak rokonai odaát.
A menekültek örülnek, hogy biztonságban vannak, de látják, hogy a helyiek néha visszaélnek a helyzetükkel. „Tény, hogy megemelkedtek az árak, de csak mert a helyiek megemelték őket” – magyarázza Ali Misvút, a mecset felvigyázója, maga is menekült.
|
Végre biztonságban: szíriai menekültek a jordán határ túloldalán
Muhammad Hamed / Reuters |
A bérleti díjak majdnem egyharmaddal növekedtek az elmúlt évben országszerte. „Vannak boltosok, akik megveszik az ENSZ-es élelmiszerkupont a menekülttől 15 dínárért, pedig 25 van ráírva. Vannak, akiket alkalmazásba vesznek, aztán nem fizetik ki őket.” Olyan esetről is tudni, hogy női menekülteket szexuálisan zaklatott a munkaadójuk.
Egyik-másik helyi rengeteg segítséget megad. Nidal Basabse, egy gazdag ramthai üzletember saját menekülttábort üzemeltetett a háború első 18 hónapjában, és összesen 59 ezer emberről gondoskodott, részben saját zsebből. Őket azóta átvette az ENSZ, de még mindig elszállásol vagy ötszázat, köztük egy idős vak párt, akiknek tizenhat gyereke van.
Basabse kis híján rá is fázott a segélyezésre: kocsijába 2012 júniusában pokolgépet tettek, szerinte a szír titkosrendőrség, bosszúból.
|
Egy jordán férfi üdvözli szír rokonát Ramtha városában
Ali Jarekji / Reuters |
„Vannak itt olyan kereskedők, akik annyira kétségbe vannak esve, hogy elkezdtek drogot csempészni át a szaúdi határon, pedig ha elkapják őket, ott ezért halál a büntetés. Kard által” – mondja Mohammed, egy helyi édességkereskedő, aki Szíriából szerzi be a portékát. Az unokaöccsei golyórágókkal játszadoznak a földön, ez minden, ami a készletből megmaradt.
Ramthában 1500 család függ a Szíriával folytatott kereskedelemtől, ők most majdnem mind munka nélkül vannak.
A szír háborúnak nem látszik a vége, a menekültek évekig is itt lehetnek. Eddig 600 millió euróba kerültek az országnak, a kormánynak újra és újra nemzetközi segélyekért kell folyamodnia. Ám mivel sokuk dolgozik, hozzá is tesznek a gazdasághoz.
„A menekültek újra és újra hasznára váltak Jordániának” – írta egy évvel ezelőtt a Jordan Timesban Yusuf Mansour közgazdász. Szerinte az iraki menekültek a kilencvenes években nagy lökést adtak a gazdaságnak, mert növelték a befektetéseket és a fogyasztást. Még a turizmusból származó bevételek is megnőttek a szíriai és libanoni helyzet miatt. Jordánia lakosságának több mint fele palesztin menekült és a leszármazottaik – az ország modern gazdasága és urbánus kultúrája is jórészt nekik köszönhető.
2014. április, Ramtha (Jordánia)
|
A fogságból szabadult Didier Francois a francia államfővel
Philippe Wojazer / Reuters |
Tíz hónapi fogság után kiszabadult négy francia újságíró
Francois Hollande elnök is ott volt a Párizs melletti katonai repülőtéren vasárnap, ahová megérkezett Törökországból az a négy francia újságíró, akiket tíz hónapon át tartottak fogságban az Aszad-rendszer ellen harcoló szélsőséges erők Szíriában. Didier Francois, az Europe 1 haditudósítója, Edouard Elias fotóriporter, Nicolas Hénin, a Le Point hetilap újságírója és Pierre Torres szabadúszó fotós a hét végén nyerte vissza szabadságát diplomáciai és hírszerzési erőfeszítések eredményeként a szíriai–török határnál, miután 2013 júniusában rabolták el őket. Az 53 éves Didier Francois elmondta, hogy tíz hónapon át nem láttak napfényt, hosszú hetekre összeláncolták őket, így történt a szállításuk az egyik rejtekhelyről a másikra.
A francia elnök ezúttal is azt mondta, hogy Franciaország soha nem fizet váltságdíjat túszügyekben, mert ezzel újabb emberrablásra bátorítaná a szélsőségeseket, viszont mindent megtett a tárgyalásos megoldás érdekében. Egy meg nem nevezett illetékes azt mondta az AFP hírügynökségnek, hogy a francia hírszerzés kezdettől követte a túszok nyomát, bármikor képes volt megmondani tartózkodási helyüket, és kiszabadításuk érdekében szorosan együttműködött a brit, a spanyol és az amerikai titkosszolgálattal, végül Törökországgal is. Értesülések szerint a négy újságírót az Iraki és Levantei Iszlám Állam, a legradikálisabb szíriai iszlamista fegyveres csoport tartotta fogva.
Közben Damaszkuszban bejelentették, hogy június 3-án tartják meg az elnökválasztást, amelyen nyilvánvalóan újraindul Bassár el-Aszad, az ellene három éve folyó felkelés, a polgárháború több 150 ezer halottja, a lakhelyük lehagyására kényszerült milliók ellenére. A vezető ellenzéki csoportok hétfői közlése szerint a dátum kijelölése azt jelzi, hogy az elnök elszakadt a valóságtól. (Hírösszefoglalónk)
