– Mi lengyelek dolgos emberek vagyunk, éppen ezért mi vagyunk az egyik legláthatóbb bevándorló kisebbség. A legutóbbi népszámlálás 850 ezer lengyelt hozott ki, de voltak jó néhányan, akik kimaradtak a felmérésből, és azóta is sokan érkeztek. Kőművestől a professzorig, vízvezeték-szerelőtől a bankigazgatóig mindenütt találni lengyeleket – mondta a főszerkesztő, aki legalább egymillióra teszi a közösségük létszámát.
Az újságíró szerint a támadások a kevésbé képzett munkanélküliektől, az idősebb britektől indulnak ki. Ez utóbbiak – fejtegette – úgy emlékeznek az EU-belépés előtti állapotokra, hogy akkor Nagy-Britannia nagyhatalom volt, és minden jól ment, nem voltak sorok az orvosi rendelőben.
A hetilapban már hosszabb ideje érzékelték olvasóik nyugtalanságát, egyre több útlevelekkel, a brit állampolgárság megszerzésének lehetőségével kapcsolatos érdeklődés érkezett hozzájuk. A Brexit-népszavazás előtt azt kérdezgették, el kell-e menniük, mit tanácsolnak a szerkesztőség munkatársai, készüljenek-e a költözésre.
Most mintha megnyugodtak volna a kedélyek, de azért továbbra is vannak rossz jelek. – Az imént kaptam egy levelet egy iskolával és gyerekneveléssel foglalkozó internetes újság szerkesztőjétől. Azt írta, úgy észlelik, hogy az utóbbi napokban az idegenellenes, lengyelellenes hisztéria elért a brit iskolákig, a gyerekek hozzáállásában is negatív változásokat tapasztalnak a nevelők, amit riasztónak tartanak.
A lengyel újságírók – miközben örülnek a szolidaritás jeleinek – aggódnak a rasszista, idegengyűlölő jelenségek miatt.
Fontos, hogy a lengyelek jó viszonyt tartanak fenn, és szolidárisak a Nagy-Britanniában élő magyarokkal, litvánokkal, más bevándorlócsoportokkal – közölte Ilona Korzeniowska. Ő és kollégái nem számítanak lengyel visszavándorlási hullámra. A cikkekhez írt megjegyzések, reagálások is arról szólnak, hogy az olvasók inkább kivárnak, arra számítanak, hogy elül az idegengyűlölő hisztéria, hiszen a Brexit nem egyik napról a másikra történik, hanem évekig eltart.
