Nyúlánk volt, mosolygós, fiatalon kifejezetten jóképű, és szikrázóan okos. Mindene megvolt a sikeres politikai karrierhez – legfeljebb az országot tévesztette el.
Borisz Nyemcov Szocsiban született, építővállalati középvezető apja pravoszláv, orvos anyja – mint a kilencvenes évek elején ezt a kezdő politikus jóakarói gyorsan kiderítették – zsidó. Apai nagyanyja kereszteltette meg, gyakorló keresztényként élt. Egy időben Borisz Jelcin legvalószínűbb utódjának számított, 50 százalék körüli népszerűséggel vezette a potenciális elnökjelöltek listáját, ám ennek véget vetett az 1998-as rubelválság. Nyilvánosan támogatta Vlagyimir Putyin elnökké választását, ám annak hatalomra kerülése után gyorsan szembekerült vele, az utolsó másfél évtizedben ő volt az orosz ellenzék egyik, ha nem a legfontosabb vezetője, jelképes alakja.
 |
| Valószínű Jelcin-utódként is támogatta Putyint, aztán meghasonlott Denis Sinyakov / Reuters |
A Szocsiban született Nyemcov Gorkijban (mai nevén Nyizsnyij-Novgorodban) járt egyetemre. Tehetséges matematikus-fizikusnak bizonyult, a rádióhullámok, a kvantumfizika és az akusztika volt a fő szakterülete. Kandidátusi fokozatig jutott, mintegy hatvan tudományos publikációja mellett több találmány is fűződött a nevéhez. Érdeklődése azonban fiatalon a politika felé fordult, már 1986-ban sikeres mozgalmat szervezett a Nyizsnyij-Novgorodba tervezett új atomerőmű építése ellen. Három évre rá többpárti demokráciát és a piacgazdaságot hirdető programmal indult a népképviselői választásokon. Itt még vereséget szenvedett, 1990-ben azonban már bejutott a Legfelső Tanácsba. Vagyis még javában tartott a Szovjetunió, amikor a radikálisan újszerű nézeteket valló Nyemcovból politikus lett.
