Az ebola még csak nem is a legrosszabb volt
Ebola-fertőzöttet visznek el francia orvosok Guineából idén januárban. A világ nincs felkészülve Misha Hussain / Reuters |
Az ebolajárvány közegészségügyi tanulságai című konferencia nyitónapján a szervezet hongkongi születésű vezetője emlékeztetett, hogy a kormányoknak végre oda kellene figyelni a szakemberek intelmeire. Miután 2009-ben végigsöpört a H1N1 vírus, a járványügyi szakértők figyelmeztettek, hogy komolyabb felkészültségre van szükség, a válság sújtotta kormányok azonban nem áldoztak arra, hogy átültessék a gyakorlatba a javaslatokat. Négy évvel később így felkészületlenül érte a világot az ebolajárvány, amely elsősorban három nyugat-afrikai országot – Guineát, Libériát és Sierra Leonét – sújtott, de Európában és az Egyesült Államokban is voltak megbetegedések.
A járvány ugyan elmúlt, de a most is előforduló elszigetelt esetek jelzik, hogy bármikor baj történhet. Cytirus K. Kerbay, a Libériai Vöröskereszt munkatársa ennek ellenére bizakodó, hiszen tapasztalatai szerint jobban működik a betegek kapcsolati hálóinak feltérképezése – részben ez okozta a megbetegedések ugrásszerű növekedését –, a helyi közösségek is jobban bíznak az egészségügyi dolgozókban, mind gyakrabban viszik a betegeket orvoshoz, és a holtak temetésekor is betartják az egészségügyi szabályokat. – A korábbi bizalmatlanság abból fakadt, hogy az illetékesek rosszul kommunikálták a járványt.
Csupán annyit közöltek, hogy nincs gyógyír az ebolára. Az emberek erre azt mondták: „minek vigyük a szeretteinket kórházba, ha ott úgysem tudnak rajtuk segíteni. Inkább otthon ápoljuk őket – mondta a Népszabadságnak a monróviai közösségekkel dolgozó Kerbay.
A WHO főtitkára szerint elkerülhető lenne az újabb katasztrófa, ha a kormányok kiküszöbölnének még egy kommunikációs problémát, és baj esetén azonnal jelentenék az ebolás megbetegedéseket. – A vírus úgy terjed, mint a tűz. Két-három hét alatt duplájára nő a betegek száma – mondta Chan, aki szerint az erőfeszítések nem sokat érnek, ha a kórházak nincsenek kellőképpen felszerelve, és nincs elég egészségügyi dolgozó. – A négymilliós Libériában mindössze 250 orvos dolgozik. Nálunk egyetlen kórházban nagyobb létszámú az egészségügyi személyzet.
Bár a lakossághoz képest döbbenetesen alacsony az orvosok és nővérek száma, a járvány idején többen is panaszkodtak, hogy nem kapták meg a fizetésüket. – Világjárvány idején együtt kellene működnünk a Világbankkal. Ezekben az országokban nincs elegendő forrás arra, hogy kifizessék az egészségügyi dolgozókat és az orvosi felszereléseket. De erről időben el kell kezdeni gondoskodni: nem lehet vitorlázás közben megépíteni a hajót – mutatott rá Chan.