galéria megtekintése

Az amerikai kavalkád

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 06. számában
jelent meg.


Kőműves Anita
Népszabadság

Washington egyik északi külvárosa, Silver Spring utcaképe színes kavalkádhoz hasonlít. Etióp és indiai éttermek váltakoznak egymással a legforgalmasabb utcákon, a körömszalonokban fiatal vietnami nők dolgoznak. A borbélyüzleteket kelet-ázsiaiak üzemeltetik, az építőiparban az El Salvadorból érkezett munkások vannak többségben. A legnépszerűbb kínai étteremben angol szót csak akkor hallani, ha a kínai felszolgálók próbálják megértetni magukat a szinte kizárólag spanyol ajkú vendégekkel.

Itt lakik az ötvenes éveiben járó Zoira is, aki El Salvadorból érkezett közel három évtizeddel ezelőtt. Minden reggel hajnalban kel, hogy 4 órakor már a közeli marylandi egyetemre érjen, ahol évek óta takarít. Ő és mexikói férje már amerikai állampolgárok, de angolul ma is rosszul beszélnek. Két lányuk már itt született, tökéletesen beszélnek angolul és saját vállalkozásuk van.

Silver Spring félúton van a gazdag és „fehér” Beteshda, illetve a szegény és „fekete” College Park között. Akik itt telepedtek le, még keményen dolgoznak az amerikai álomért, de a legnehezebb időszakon már túl vannak. Már nem kell három állást vállalniuk és tizedmagukkal bérelniük egy kétszobás lakást. Itt már a gyerekek jövőjére is gondolhatnak, hiszen Montgomery megye állami iskolái jó hírűek. A neves amerikai kutatóközpont, a Pew Center legfrissebb felmérése szerint az Egyesült Államok 321 milliós lakosságából közel 46 millióan az ország határain kívül születtek.

 

A 2013-as adatokat bemutató felmérés a legális és az illegális bevándorlókat egyaránt ide számolta, az egyetlen feltétel az volt, hogy legalább egy éve az USA területén éljenek. (Más felmérések 11 millióra teszik az illegálisan az USA-ban tartózkodók számát.) A legtöbben, közel 13 millióan Mexikóból érkeztek, őket a kínaiak, az indiaiak és a Fülöp-szigetekiek követik két-kétmillió körüli számmal. A magyarok csupán 80 ezren vannak.

Az utóbbi másfél évtizedben lassult a Mexikó felől érkező bevándorlási hullám. A mexikói gazdaság fejlődésnek indult, a születések száma ott lecsökkent, és a gazdasági világválság, a recesszió idején az Egyesült Államok vonzereje is csökkent. A The Wall Street Journal által idézett adatok azt mutatják, hogy a XXI. század amerikai bevándorlói az indiai és a kínai fiatalok. Pontos statisztikák nincsenek, de úgy tartják, hogy az indiaiak inkább pályakezdő mérnökök, a kínaiak pedig tanulni érkező diákok.

A bevándorlás a közelgő elnökválasztási harc egyik legfontosabb kérdése. Amikor a republikánusok elveszítették a 2012-es elnökválasztást, minden elemző úgy vélte, hogy a pártnak nyitnia kell a spanyol ajkú közösség felé, ha valaha is vissza akarja szerezni a Fehér Házat. Ehhez pedig fel kell adniuk kemény bevándorlásellenes politikájukat. Ám a kezdeti, reformpárti nyilatkozatok mára eltűntek, az elnökjelöltségre pályázó republikánus politikusok a konzervatív, déli lakosság kedvéért újra bevándorlásellenes nyilatkozatokat tesznek.

A jelöltségre jelenleg legesélyesebbnek tartott egykori floridai kormányzó, Jeb Bush az egyetlen, aki párttársaival szemben kitart amellett, hogy lehetőséget kell adni az illegális bevándorlóknak, hogy rendezzék helyzetüket és az országban maradhassanak. Eközben az elnök azért harcol, hogy a tavaly novemberben bejelentett elnöki rendelete hatályba léphessen. Ez akár ötmillió illegális bevándorlót is mentesíthetne a kitoloncolás veszélyétől. Nem lennének állampolgárok, de egyebek mellett szerezhetnének jogosítványt és nem kellene folyamatosan rettegniük a hatóságoktól.

Az elnök 2012-ben már egy rendelettel leállította a gyermekként az Egyesült Államokba hozott illegális bevándorlók kitoloncolását. Egyébként azonban Obama elnöksége alatt évente közel 400 ezer illegális bevándorlót toloncoltak ki, sokkal többet, mint elődei idejében. Az elnök szerint a rendeletre azért volt szükség, mert többszöri nekifutásra sem sikerült elfogadtatni a kongresszussal egy bevándorlási reformot. Ám a republikánusok hevesen támadják az elnököt, aki szerintük túllépte a hatáskörét. Huszonhat állam indított pert azért, hogy ne kelljen hatályba léptetnie a rendeletet, és a The New York Timesnak nyilatkozó szakértők szerint akár 2016 végéig, 2017 elejéig is eltarthat, mire végleges döntés születik. Ez pedig pont az elnökválasztási kampány hajrája lesz, ami megkérdőjelezi, hogy sikerül-e egyáltalán végrehajtani a rendeletet.

Fehéren-feketén

Az országot elhagyó százezreket a kormányzati és a hétköznapi szóhasználatban „külföldön dolgozó magyaroknak” szoktuk nevezni. Ezzel rögtön két ponton is csalunk. Egyrészt a helyzetük átmeneti voltát hangsúlyozzuk, másrészt úgy teszünk, mintha valamennyien munkavállalás végett mennének el. Holott vannak köztük tanulók, vállalkozók, gazdagabb partnert keresők, hippik, piti bűnözők, kalandorok és simán csak friss levegőre vágyók is. A magyar nyelv próbálja ezt a heterogén csoportot összemosni és a legjobb színben feltüntetni. Már ha a többséghez tartoznak. Mert ha romák, akkor „kanadáznak”, hazugságokkal próbálják magukat üldözöttként bemutatni, hogy segélyből éljenek más adófizetők pénzén.

A menekültekre és bevándorlókra eltérő szavakat használó nyelvi

diszkriminációról az év elején nagy hatású cikket írt Mawuna Remarque Koutonin afrikai blogger és aktivista. Az „expatriate” (rövidítve expat) kifejezés a Wikipédia szerint az angolban azokat jelöli, akik átmenetileg vagy állandó jelleggel egy másik országban élnek, mint ahonnan származnak. A kifejezés szó szerinti jelentése: országon kívüli.

Ha ez így van – tette fel a kérdést Koutonin –, akkor miért csak a hazájukból kivándorolt fehéreket jelöl az expat, míg minden más bőrszín esetén az országát elhagyó ember csak „emigráns”? Hongkongban még félig hivatalos is az elnevezés:

a Fülöp-szigeteki bejárónők vendégmunkások, a nyugat-európai bankalkalmazottak „külföldön dolgozók”

– erősíti meg Koutonin tézisét a Wall Street Journal. Az aktivista egyik barátjának személyes élménye, hogy

külföldi akadémiai munkán sem marad más egy afrikai, mint „magasan képzett vendégmunkás”. A Guardianben publikált és pusztán a lap internetes felületén félmilliószor megosztott cikk végén Koutonin felszólítja a fekete kontinens minden polgárát, álljon ellent a faji felsőbbrendűség ezen maradványának, és nevezze csak emigránsnak, avagy gazdasági bevándorlónak a fehér betelepülőket. Ha pedig ez nem tetszik nekik, ugorjanak fel a levegőbe, és maradjanak is ott.

Nekünk magyaroknak is érdemes átgondolni, hogyan akarjuk használni a menekült, bevándorló, vendégmunkás és külföldön dolgozó kifejezéseket. Nemcsak a tisztesség kívánja ezt meg, de így könnyebben is érthető, miből fakad a modern népvándorlás, ami szemünk előtt szabja át a világot. (Gergely Márton)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.