Óriási, sokkszerű politikai meglepetésre ébredtek vasárnap a britek. A média vezető híre volt, hogy Skócia úton van a függetlenség felé. A The Sunday Times megrendelésére a YouGov által elkészített felmérés szerint az elválás-párti „Yes" szavazók kétszázalékos vezetésre tettek szert. A friss 51-49 százalékos arány azt jelenti, hogy az Alex Salmond tartományi kormányfő irányította kampány egy hónap alatt 22 százalékos hátrányt hozott be.

A Better Together (Jobb együtt) mozgalomra mért további csapás, hogy a megkérdezettek szerint a 300 éves egység fennmaradásáért korteskedő David Cameron jelenlegi és Gordon Brown korábbi kormányfő, nem is beszélve a szervezkedés fejéről, Alistair Darling volt munkáspárti pénzügyminiszterről, a választópolgárok nem egészen a negyedének a bizalmát élvezik. Ezzel szemben a nacionalista-populista húrokat pengető Salmondban több mint 40 százalékban hisznek.

II. Erzsébet királynő és a fia, Károly herceg szombaton a skóciai Braemar zsákbanfutás-versenyén. Fogják a fejüket Russell Cheyne / Reuters

Cameron vasárnap a balmorali kastélyban felkereste II. Erzsébet királynőt. A The Sunday Times előzetesen „válságülésként" értékelte a skóciai királyi rezidencián tartott találkozót. A monarchiához közelálló források szerint a királynő „komolyan aggódik" Skócia esetleges elszakadása, az egység megbomlása, a központi hatalom összeomlása miatt és naponta kér tájékoztatást a fejleményekről.

Az 5,3 millió lakosú Skócia elszakadása alkotmányjogi bonyodalmak egész sorát hozná magával, erősítette meg a héten két befolyásos politológus. Robert Hazell, a University of London alkotmányjogi tanszékének vezetője „lehetetlennek" nevezte Alex Salmond menetrendjét arra az esetre, ha a szeptember 18-i referendum a függetlenség mellett dönt. Az önálló Skócia 2016. március 24-i kikiáltását a 2015. május 7-i brit parlamenti választást megelőző kampány, majd a kormányalakítás is késleltetheti.

Az elválást legkorábban 2017 tavaszára valószínűsítő professzor külföldi újságírók előtt hozzátette: a londoni parlamentben fejfájást okoz az a forgatókönyv, amely szerint – 2010-hez hasonlóan – egyik nagy pártnak sem sikerülne a kormányzáshoz szükséges többséget szereznie, ám a Munkáspárté lenne a legnagyobb frakció. Miután a Labour erősen támaszkodik skóciai képviselőire, közel negyven honatya távozása működésképtelenné tehetné a westminsteri parlamentet. A kormány már addig is „béna kacsának" számítana.

Az elválás alkotmányos bonyodalmak sorát hozná magával Russell Cheyne / Reuters

Hazell professzor a néhai Csehszlovákia „bársonyos különválására" hivatkozott a nehézségek érzékeltetése során. Emlékeztetett arra, hogy 31 államközi egyezmény, vagy kétezer jogi megállapodás előzte meg a Cseh Köztársaság és Szlovákia megalakulását, de egy évtized elteltével is voltak még vitatott kérdések. Hasonlóan elhúzódott Skócia részleges autonómiájának megvalósítása. Annak ellenére, hogy Tony Blair első kormánya népszerűsége csúcsán volt, közel egy évig tartott, míg az alsóház 1998-ban elfogadta a vonatkozó törvényt.

A függetlenség elutasítása utáni esélyeket latolgató Charles Jeffery edinburghi politológus azzal hökkentette meg a tudósítókat, hogy akár két-három év múlva megismétlődhet a népszavazás. Ehhez csak annyi kell, hogy a skótok csalódjanak a brit kormány által megígért decentralizációs intézkedésekben és a következő tartományi választás után ismét Alex Salmond Skót Nemzeti Pártja alakíthasson kormányt.