Áttörést várnak, megint
Nagy reményekkel vette kezdetét Isztambulban szombaton az a csúcstalálkozó, amelynek középpontjában Irán atomprogramja áll – tizenöt hónappal azután, hogy a legutóbbi tárgyalási forduló megszakadt a nagyhatalmak és Teherán között. A török nagyvárosban az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország (P5+1) képviselői ha nem is megoldást, legalább a feszültségek csökkentését várják a találkozótól: ahogy Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes fogalmazott, „konstruktív” egyeztetésekre van szülkség, amelyeken nem kell „eltúlozni” a nagyhatalmak és Irán között feszülő nézetkülönbségeket.
Pedig ezekből van bőven. Bár Teherán azt állítja, hogy az atomprogram mindössze polgári célokat – áramfejlesztést – szolgál, nyugati gyanú szerint ez csak álca, és a perzsa ország voltaképpen atomfegyver kifejlesztésére törekszik. E fenyegetés miatt Izrael már kilátásba is helyezte, hogy megelőző csapást hajt végre az iráni atomlétesítmények ellen, a háborús retorika pedig egészen addig fajult, hogy maga Barack Obama próbálta meg lehűteni a kedélyeket. Túl sok a felelőtlen beszéd a háborúról, amivel szemben esélyt kell adni a diplomáciának – hangoztatta az amerikai elnök, amikor Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő nemrég Washingtonban járt. Obama az isztambuli csúcs kapcsán úgy fogalmazott, ez az „utolsó esély” a diplomáciai megoldásra, vagyis hogy Irán bepillantást engedjen a nyugati megfigyelőknek abba, amit polgári célú atomprogram címén többek között Fordóban, Natanzban, Kúmban és Busehrben folytat. Iránnak tettekkel kell bizonyítania, hogy felhagy a nukleáris ambícióival – nyilatkozta erről Hillary Clinton amerikai külügyminiszter.
Bár a szombat délelőtt tartott két és fél órás tárgyalási forduló légkörét Michael Mann, Catherine Ashton uniós külügyi főképviselő szóvivője „konstruktívnak és pozitívnak” nyilvánította, Teherán aligha lesz hajlandó önként járomba hajtani a fejét. Az AFP hírügynökségnek egy, az iráni tárgyalóküldöttséghez közel álló forrás azt mondta, a nyugati álláspont „lehangoló és csalódást keltő”, Mahmúd Ahmadinezsád pedig a csúcs előtti napon azt hangoztatta, Teherán szilárdan kiáll az atomprogram mellett, és egy jottányit sem enged „vitathatatlan” jogaiból. A P5+1 azt reméli, hogy Isztambulban meg lehet győzni Iránt arról, hogyi intsen megálljt az urándúsításnak, azaz ne dúsítson tovább a kutatóreaktorok működtetéséhez szükséges 20 százaléknál, illetve a már kezelt uránmennyiség dúsítottságát csökkentse vissza 3,5 százalékra – ez utóbbi az áramfejlesztéshez elég. Háttérinformációk szerint az Egyesült Államok még áldását is adná egy polgári célú iráni atomprogramra, ha Teherán bezárja a meglehetősen gyanús fordói atomlétesítményt.
Az iráni atomdosszié miatt nyílt diplomáciai konfliktus robbant ki a két hagyományos szövetséges, Izrael és az Egyesült Államok között. Noha Tel-Aviv azt követeli, hogy Teherán mindennemű nukleáris tevékenységgel hagyjon fel, mert ellenkező esetben odacsap, Washingtonnak az iraki és az afganisztáni háború után nincs ínyére egy fegyveres konfliktus a Közel-Kelet egyik nagyhatalmával. Arról nem is beszélve, hogy a Pentagon nemrég jelentős haderőcsökkentési tervekről számolt be, az izraeli támadás pedig a demokrata Obamával szemben inkább a várható republikánus jelöltnek, Mitt Romney-nak kedvezne a novemberi elnökválasztáson.
A P5+1 és Teherán között legutóbb 2011 januárjában futottak zátonyra az atomprogramról folytatott tárgyalások. Bár a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrei idén kétszer is jártak Iránban, a kezdeti biztató jelzések ellenére üres kézzel kellett távozniuk – nem mehettek be azokba a nukleáris létesítményekbe, amelyekbe szerettek volna.
