David Cameronnak vitája van Jean-Claude Junckerrel Yves Herman / Reuters

Ha erről nem sikerül megegyezni, akkor Nagy-Britanniának „nincs más választása, mint kivonni magát az Emberi jogok európai egyezménye alól”. Hogy elvegye a David Cameron vezette konzervatív–liberális koalíció kedvét a különcködéstől, az Európai Bizottság gyorsan egyértelművé tette a dolgokat. Noha az emberi jogi egyezményt a jelenleg 47 tagú Európa Tanács – tehát nem egy EU-intézmény – fogadta el, az uniós alapszerződés szerint az EU-tagállamoknak kötelességük ezt betartani.

A dokumentum érvényesülését a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága felügyeli. „Ha a britek figyelmen kívül hagynák az egyezményt, az Európai Bizottságnak az EU-alapszerződés hatos és hetes cikkelye alapján kellene megvizsgálnia a helyzetet” – közölte egy bizottsági forrás az EUobserver hírportállal. Ezzel megemelte a tétet a brüsszeli bizottság, hiszen az ominózus hetes cikkelyre csak rendkívül indokolt esetben szokás hivatkozni.

Legutóbb éppen Magyarországgal kapcsolatban emlegették, arra hivatkozva, hogy az Orbán-kormány rendszeresen és súlyosan megsérti az EU alapvető értékeit (emberi méltóság, szabadság, demokrácia, jogállamiság, emberi jogok tisztelete). Korábban Ausztriát fenyegették meg a szavazati jog felfüggesztésével, amikor a szélsőjobboldali Szabadságpárt bekerült a kormánykoalícióba, ám a „nukleáris opciót” végül akkor sem vetették be.

Nemcsak azért nem, mert politikailag rendkívül veszélyes fegyverről van szó, hanem azért is, mert a tagállamok, illetve az EP-képviselők széles többségének egyetértése szükséges hozzá. Az Európai Bizottság határozott és szigorú riposztja azt bizonyítja, hogy brüsszeli körökben kezdik megelégelni a britek különállását. Nemcsak az igazságügyi, hanem a munkaügyi miniszter is próbára tette az uniós tisztségviselők (azonkívül alighanem Berlin és Párizs) türelmét, amikor a napokban úgy nyilatkozott: Nagy-Britannia akkor maradhat az EU tagja, ha korlátozhatja az uniós országokból érkező munkavállalók bevándorlását.

Ezzel Iain Duncan Smith az EU-n belül szentségnek számító alapelvet, a személyek szabad mozgását dobná a kukába. Mindez jól illeszkedik David Cameron euroszkeptikus kampányához, amelyben az uniós hatáskörök felülvizsgálatát ígéri, a végén népszavazással. Cameront, Smitht és Graylinget ugyanaz motiválja: minél több brit szavazót elcsábítani a populista, EU-ellenes – és egyre népszerűbb – Függetlenségi Párttól (UKIP).

A valóság egyébként nem indokolja az ellenséges hozzáállást a Nagy-Britanniát érintő keresetek döntő többségét eddig elutasító Emberi Jogok Európai Bíróságával szemben. Akad viszont néhány ítélet, amely a közvéleményben is elégedetlenséget keltett. Az egyik miatt például módosítani kellett az elítéltek szavazati jogát megvonó brit törvényt. A legnagyobb vitát kiváltó strasbourgi határozat pedig megakadályozta, hogy a britek kitoloncolják Abu Katada hitszónokot Jordániába, mondván: ott kínvallatás várna a feltételezett terroristára.