Idősebb társa pedig rávágta: Vagy mint egykor a Népstadionban, legutóbb 1986-ban, amikor hetvenezer tomboló szurkolótársaimmal együtt boldogan rikoltoztam: „Itt a tavasz, itt a nyúl, magyar-brazil 3-0!” Nagyot sóhajt: „Te jóég, de régen volt...” „Örülj, haver, ne nosztalgiázz” – nyújtják feléje a habzó söröskancsót jóval fiatalabb, Dzsudzsák-, illetve magyar mezbe öltözött alkalmi cimborái a dugig megtelt dunaszerdahelyi sörsátorban. Ahol a tegeződés, a nemzeti válogatottunk mérkőzései után pedig az összeborulás a módi.

Bartalos Éva

Klempa Szilárd a Habos focinapok egyik szervezőjének az egyik szeme karikás, a másik csillog is: „Külföldi példákat követve, a Csallóköz központjában sörsátort állítottunk fel, ahol kivetítőn tekinthető meg a foci-Eb valamennyi meccse. Sok melónkba került a szervezés. Negyvenkétféle hazai, cseh, belga és német sört kínálunk, amit igazi vonzerőnek gondoltunk. Az is volt, de csak a magyar–osztrákig, utána már Király Gábor és társai lettek mágnesek, miattuk özönlöttek ide a foci megszállott hívei. Velük együtt sok lelkes hölgy is, akik ilyen hangulatot egyetlen bulin sem éltek át. Legfeljebb ezer szurkolóval számoltunk, a portugálok elleni meccsen kétezren ujjongnak” – kiabálja a hangorkánban. Gera és Dzsudzsák góljai után akkora volt a hangrobbanás, hogy ijedten tekintett fel: nem dől-e össze a sátor.

Kiss Balázs, a pozsonyi Pátria Rádió munkatársa nem sokkal később tágra nyílt szemmel kommentál: „Érdekel a népművészet, de ilyen csallóközi táncot még sosem láttam.” Az angol bíró hármas sípja után több százan pattantak fel az asztalokra és ott bokáztak önfeledten.

Novota János, a szlovák válogatott tartalékkapusának felesége, Kata, magyar mezbe öltözve a füvön maradt, ott énekelte karéjban Kis Grófó egyik dalát. „Pénteken Lille-be repülök, a vasárnap kora esti szlovák–német nyolcaddöntőre. Végre találkozom a férjemmel, akivel már napokkal ezelőtt közöltem: bárhogy is alakul ez a találkozó, utána három órára hagyja ott társait, s legalább a szállodában együtt szurkoljunk a magyar–belgán” – avatott be terveibe a fiatalasszony.

Vasárnap estére már a pótasztalok is foglaltak, többen már nem férnek be. Kérdem tőle, maradt-e elegendő a jófajta nedűkből? „ Az elképesztő fogyasztás miatt már mindegyikből, de azért még mindig elsőrangú a választék” – hangzik a válasz. Aztán odasúgja: „Pezsgőből is behűtünk elég sok palackkal...”