Egyiptom nem Tunézia: a két ország helyzete különböző, ezért az Egyesült Államok Kairóban nem a rendszerváltást, hanem a tiltakozók "legitim sérelmeinek" kifejezésre juttatását támogatja, továbbá reformokra ösztönzi Hoszni Mubarak elnököt - ez derül ki vezető amerikai tisztségviselők az elmúlt napokban tett nyilatkozataiból. Ugyanakkor, mint a pénteki Washington Post kormányilletékesekre és biztonsági szekértőkre hivatkozva írja: az Obama-adminisztráció egyre nagyobb bizonytalansággal szemléli az arab világban futótűzként terjedő tiltakozásokat, és próbálja kiszámítani, milyen következményekkel járhatnak azok. - A Tunéziában történtek teljesen példátlanok az arab világban. Az utca soha nem döntött meg diktátort. Ennek következtében nincs biztonsági háló, nincs szervezett ellenzék, amely a helyébe léphetne. Senkinek sincs fogalma, mi következik - fogalmazott Bruce Riedel volt CIA-tiszt és elnöki tanácsadó.

Tunézia szerepelt Barack Obama keddi országértékelő beszédében, és az elnök - kiállva a nép szabadságvágyának megnyilvánulása mellett - "diktátorként" említette az elmenekült Ben Ali államfőt. Egyiptommal kapcsolatban ellenben két nappal később óva intette mind a kairói kormányt, mind pedig az utcai tüntetőket az erőszak alkalmazásától. Egyben szövetségesnek nevezte Mubarakot, aki "számos ügyben segített a Közel-Keleten". A különbség nyilvánvaló: Egyiptom a térség kulcsországa, az Arab Liga meghatározó tagja és Izrael mindössze két arab diplomáciai partnerének egyike. Mubarak az elmúlt két évben többször járt a Fehér Házban, mint a közép-európai vezetők összesen. Országa esetében sokkal nagyobbak a tétek, mint Tunéziában, különösen, hogy Mubarak megdöntése esetén a radikálisok uralmára lehet számítani. Az USA diplomáciája a Carter-adminisztráció idején, a 70-es években Iránban elkövette azt a hibát, hogy a sah támogatásának megvonásával elősegítette az iszlám forradalmat.   

Mindez persze óhatatlanul diplomáciai tojástáncra készteti az Egyesült Államokat. A New York Times pénteki címlapján ismertetett táviratokból - amelyeket a WikiLeaks hozott nyilvánosságra - az derül ki: a nyilvánosságnak szóló külső támogatást Amerika a színfalak mögötti nyomásgyakorlással egészíti ki, szabadságjogokat szorgalmazva. Az Obama-adminisztráció - elődjétől eltérően - tartózkodott eddig Kairó a nyilvánosság előtti kipécézésétől.                             

Lapunknak korábban nyilatkozva óvatosságra intett Egyiptommal kapcsolatban a meggyilkolt elnök, Anvar Szadat Amerikában élő özvegye is.- Demokráciát több nemzedék alatt lehet teremteni, és meggyőződésem, hogy Mubarak elnök jó úton jár ebben. De időre van szükség. Nem mondom, hogy mindez elég, és nem lehetne nyitni még jobban, de elfogadom, hogy csak fokozatosan lehet - mondta Dzsehan Szadat, a Marylandi Egyetem főmunkatársa, aki ezúttal - asszisztense útján - elhárította tudósítónk érdeklődését.