Egy januárban tartott szimuláció rávilágított az amerikai cybervédelem sebezhetőségére. A gyakorlat során kiderült, hogy a Pentagon biztonsági szakértői csak nehezen és lassan tudják azonosítani a támadások elkövetőit. Ráadásul az internetes offenzívák esetében gyakorlatilag lehetetlen meghatározni, hogy ki adott megbízást az akcióra - magányos hackerek, terroristák vagy valamelyik rivális állam kormánya.

Az sem világos, hogy a hadsereg milyen válaszlépést tehet az ország szervereit – és vele a gazdaságot és a közigazgatást – megbénító hackertámadás alatt.

A The New York Times emlékeztet rá, hogy a Google néhány hete bejelentette, hogy kivonul Kínából a szervereit ért támadások ellen. Az ügy kapcsán komoly diplomáciai vita alakult ki Washington és Peking között, ami mutatja, hogy a cyberbiztonsággal kapcsolatos kérdéseknek fontos politikai és biztonságpolitikai vonatkozása van.

A napilap utal Hillary Clinton csütörtöki beszédére, amelyben az amerikai külügyminiszter gazdasági elszigeteléssel fenyegette meg az Egyesült Államok számítógépes hálózatát megtámadó államokat. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy az Amerikának nincs kidolgozott stratégiája, és nem világos, hogy pontosan milyen válaszlépések lehetségesek cybertámadás esetén. Vannak, akik elsősorban a gazdasági szankciókat tartják fontosnak, mások viszont akár katonai csapást is el tudnak képzelni, ha például az ország energiaellátását biztosító szervereket éri támadás.

William J. Lynn helyettes védelmi miniszter - aki felügyelte a szimulációt - mindenesetre úgy vélte, a kormányzati hálózatokat már nem lehet egy, például a II. világháborúban kudarcot vallott Maginot-vonalhoz hasonló tűzfalrendszer mögé bújtatni. Folyamatos manőverezésre és átirányításokra kényszerülünk, kivédendő a támadásokat. Ha egy pillanatra is megállunk, az ellenség lecsap - mondta a politikus. Az USA milliárdokat fordított már a kormányzati és a banki rendszerek védelmére.

Joseph Nye külpolitikai elemző egyenesen az ötvenes évekhez hasonlítja a kialakult helyzetet: ahogyan az atomfegyverek megjelenésekor, most is az elrettentéssel lehet megakadályozni a támadást. Az akkori viszonyoktól eltérően a cybertérben azonban nem működnek a hadviselés hagyományos szabályai. Sokszor azt is nehéz kideríteni, ki vagy mi állhat egy támadás mögött, a hackerek ugyanis tetszés szerint rejtőzhetnek más országok és más szervezetek azonosítói mögé, az ellenség téves azonosítása pedig fatális következményekkel járhat – ha mondjuk Los Angelesre ledobják a bombát, válaszul nem lehet a földdel egyenlővé tenni Moszkvát. Azonnal legalábbis biztosan nem. Még a Google sem jött rá, pontosan kik követték el a keresőmotorja elleni kínai támadást, nem beszélve arról, hogy bejelentése nélkül a Fehér Ház észre sem vette volna, mi történik. Minden eshetőségre készen Peking persze éles hangon el is utasította az érintettségére vonatkozó felvetéseket, amivel nem mellesleg elérte, hogy Barack Obama ne szólalhasson meg az ügyben a nyilvánosság előtt – a hallgatás sokatmondó, miután a jelenlegi amerikai elnök tette a védelmi stratégia szerves részévé az online biztonságot.

Forrás: globusz.net