Valami Európa? - Taxi New Yorkban

Reuters - Lucas Jackson

Igor Panarinnak, a KGB egykori elemzőjének, a moszkvai diplomáciai akadémia dékánjának meghökkentő elmélete, miszerint az Egyesült Államok 2010 nyarára polgárháborút, illetve népvándorlást követően alkotóelemeire esik szét, nem éppen új (egy évtizede, egy linzi konferencián már felvázolta), de most újra divatossá vált. Az Amerikából kiindult pénzügyi válság nyomán előbb az orosz állami média vette védőszárnyai alá az alighanem moszkvai "wishful thinking"-et - azaz a vágyakat tükröző gondolkodást -, a minap pedig a Panarint címoldalon tálaló The Wall Street Journal, majd a The Washington Post ismertette meg az itteni közvéleménnyel. Innentől önálló életet él: bírálják, félresöprik, vagy éppen latolgatják, van-e benne valami.

- Ez az ember semmit nem tud Amerika regionális különbségeiről. Tennessee majd Franciaországhoz csatlakozik? Alabama boldogan bejelentkezik Mexikóvárosnál? Járt már (Panarin) egyáltalán az Egyesült Államokban? - így Justin Fox, a Time magazin kolumnistája. Thomas J. Baerwald, az Amerikai Földrajztudósok Szövetségének volt elnöke úgy véli: Panarin kristálygömbjét az homályosíthatja el, hogy abból a tévedésből indul ki, az amerikaiak ugyanúgy tekintenek államukra, mint az egykori Szovjetunió lakói az övékére. - Amikor a "szovjetek" kifejezést gyűjtőfogalomként próbáltuk használni, mindig kijavítottak bennünket. Az emberek világosan megmondták: ők oroszok, litvánok, észtek vagy ukránok... Ha viszont az USA-ban kérdezik meg a polgárokat, hogyan jellemzik önmagukat, a döntő többség azt feleli: "amerikai vagyok." Az államokhoz való hűség még az erős térségi lojalitással bíró helyeken, így Texasban is jóval erősebb, mint az adott államhoz vagy régióhoz fűződő - nyilatkozta Baerwald.

A pénzügyi válság nyomán azért porolhatták le Panarin régi esszéjét, mert úgy vélik: ha nincsen pénz (márpedig csak a New York-i tőzsdén hétezermilliárd dollár érték veszett el 2008-ban), semmi sem tartja többé össze az Egyesült Államokat. Ezzel együtt Amerikában is vázolnak fel vészforgatókönyveket. Samuel Huntington, a minap elhunyt, világhírű politikatudós, a Harvard professzora például utolsó könyvében, a Kik vagyunk?-ban a spanyol ajkúak tömeges bevándorlásával kapcsolatban kongatta meg a harangokat. Úgy vélte: Amerika kulturális értelemben ostrom alá került, az összetartó ideológia gyenge volta miatt az Egyesült Államok két népre, kultúrára, nyelvre szakadhat.

Panarin ide vagy oda, az egyes államok különböző, újonnan életbe lépő törvények sorával nyitják az új évet. Kaliforniában például mostantól tilos vezetés közben sms-ezni, Oregonban bárban dohányozni, New Hampshire polgárainak pedig közterületen könnyíteniük magukon. Illinoisban a fedetlen sportlétesítményeket defillibrátorral kell felszerelni (miután nyolc éve egy ilyennel helyre lehetett volna állítani az edzésen összeesett és meghalt Rashidi Wheeler amerikai futballt játszó sportoló szívműködését), az étkezési rendellenességek pedig mostantól súlyos mentális zavarnak számítanak, így az egészségbiztosítók kénytelenek lesznek fedezni az ezek miatt esedékes kiadásokat.