Kagame tintás ujjal voksa leadása után. A kritikusok felköthetik magukat

Reuters - Finbarr O\'Reilly

Az afrikai országok között itt a legalacsonyabb a korrupció, mindenkinek van egészségbiztosítása, az utakat karbantartják, a városok pedig biztonságosak. A tengeri kijárattal nem rendelkező, ásványkincsekben szegény országban a GDP jövőre is várhatóan 6 százalékkal nő majd, bevezették a széles sávú internetet, senki sem éhezik, szinte minden gyerek iskolába jár, a nők a kontinensen szokatlanul széles jogokkal bírnak. Ruanda 1994 óta nagy utat tett meg: akkor a kontinens egyik legvéresebb népirtása zajlott itt. Hutu szélsőségesek nyolcszázezer tuszit és mérsékelt hutut gyilkoltak meg.

Paul Kagame azóta irányítja az országot, hogy tuszi csapatai élén stabilizálta a helyzetet, és a hutu csapatokat Kongóig űzte. Az először 2003-ban elnökké választott, a katonai hírszerzés világából érkezett Kagame eredményeit a nemzetközi közösség is elismerte. A nyugati elnökök kedvence lett, és gyakran mutatkozott olyan vállalatok vezetőivel, mint a Google vagy a Starbucks. A multinacionális cégek a mai napig az egyik legbiztosabb befektetési célpontnak tartják Ruandát. Egyelőre az sem változtat a véleményükön, hogy a nyugati politikai vezetők egyre többször teszik fel a kérdést: a stabilitás elegendő-e ahhoz, hogy cserébe elnézzék Kagame mind inkább autoriter kormányzási módszereit?

Egyre többször hallani ugyanis az emberi jogok és szabadságjogok súlyos megsértésé­ről az országban. A hétfői választásokon például három ellenjelölt indult, de mindegyikük Kagame pártájának tagja. Két valódi ellenfelet azonban nem engedtek regisztrálni – adta hírül a Reuters. Dél-Afrikában néhány hete gyilkosságot kíséreltek meg az elnök egyik ellenlábasa ellen, az ügyről író oknyomozó újságírót cikke megjelenése után meggyilkolták.

Az elnökhöz hű újságírók az ellenzéket gyakran az „áruló” és „csótány” szavakkal írják le – ugyanazokkal, amelyeket tizenhat éve a hutu népirtók használtak a tuszikra. Pedig Kagame azzal büszkélkedik, hogy elsimította az etnikai ellentéteket: mindenkit arra biztat, hogy ruandaiként határozza meg magát, nem hutuként vagy tusziként. A New York Times helyszíni riportja szerint a mélyben azonban nem nyugszanak az indulatok: a lakosság 75 százalékát kitevő hutukat például bántja, hogy a kisebbségben lévő tuszik Kagame hatalma alatt szinte teljesen kisajátították a kormányt és a közigazgatást.

Kagame minden fenti vádat tagad. Egyik választási nagygyűlésen pedig a következő választ adta kritikusainak: menjenek, és kössék fel magukat!

Kapcsolódó cikkek: A mentőkhöz vezetett Schmitt Pál első útja | Rapper is indul az elnöki posztért Haitin | Kongó véget vet a hadurak hatalmának | Elítélték a ruandai népirtás szellemi atyját | Háború a határon, avagy a háború határán