Az iskolában azt tanulta, minden rossz Amerikából jön. Félelmében futásnak eredt, miközben a megdöbbent férfi azzal próbálta megállásra bírni: ne féljen, ő nem eszik embert.

A fenti történet egy részlet Macías Szöulban most megjelent életrajzából. A szerző azt meséli el, hogy fekete-afrikai menekültgyerekként milyen volt felnőni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, milyen képzést kapott abban az elit katonai iskolában, ahol a korábbi diktátor, a néhai Kim Dzsong Il is megszerezte első tiszti fokozatát. S miként ösztökélte őt jó tanulásra a népi Korea alapítóatyja, a néhai Kim Ir Szen, akit a szerző gyerekfejjel a „nagypapájának” tartott.

– Az első gyerekkori emlékem, hogy repülővel megérkeztünk Phenjanba – mesélte a Reutersnak Macias, akit nővérével és bátyjával menekítettek ki a hetvenes években Egyenlítői Guineából. A nyugat-afrikai országot akkoriban apjuk, az 1968-ban elnökké választott Francisco Macías Nguema irányította. A személyi kultuszt építő és véres diktatúrát kiépítő államfő hatalmát 1979-ben döntötték meg, a vezért kivégezték. Macías Nguema még korábban elmenekítette családját a KNDK-ba, a phenjani sztálinista rezsimmel a nyugat-afrikai ország a hidegháború idején különösen szoros viszonyt alakított ki.

A koreaiul folyékonyan beszélő Monique már tizennégy éves korában megtanult a Kalasnyikovval bánni. A forradalmi katonai iskolában létrehoztak egy lányosztályt, nővérével együtt mindketten odakerültek és kemény kiképzésben részesültek. Az Amerika-ellenesség volt az egyik nevelési alapelv. Bár az észak-koreai média elhallgatta a Tienanmen téri eseményeket, a phenjani egyetemisták tudtak arról, hogy mi történt diáktársaikkal Pekingben. Az 1994 óta külföldön élő Macías szerint Észak- és Dél-Korea esetleges újraegyesítése csak hosszú folyamat révén valósulhat meg. A kommunista rezsim nem fog könnyen összeomlani, legjobb esetben a kínaihoz hasonlatos, nagyon lassú nyitás lehetséges.