„Csak az a nemzet remélheti mások tiszteletét, amely kiáll a saját igazáért, de a másét is tiszteletben tartja. Képes önzetlen, áldozatkész és megértő lenni" – jelentette ki a magyar államfő. Hozzátette: „Közös barátságunk olyan érték, amelyre minden helyzetben érdemes vigyáznunk. Ez a barátság jobb emberré, jobb magyarrá és jobb lengyellé tesz mindnyájunkat".

Áder János és Bronislaw Komorowski lengyel elnök beszéde után Marcin Krupa, Katowice polgármestere átadta a magyar-lengyel barátság napjának zászlaját a 2016. évi barátságnap szervezője, Budapest képviselőjének, Nagy Gábor Tamásnak, a Fővárosi Közgyűlés Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága elnökének, I. kerületi polgármesternek. Ezután ünnepi koncert következett a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekarának előadásában.

Ami Áder nemzeti érdekről szóló megjegyzését illeti, nem az orbáni nemzeti érdekre alapozott külpolitika kizárólagosságáról beszélt, sőt. „A doktrínánk alapja a magyar nemzeti érdek – mondta Orbán Viktor a nagyköveti értekezleten két héttel ezelőtt a diplomáciai testületek vezetői előtt. Helyzetértékelése szerint korábban az volt a jellemző, hogy a magyar külpolitikai doktrína egybeesett annak az aktuális nagyhatalomnak az érdekeivel, amelyiknek az érdekszférájába tartozunk – ez volt a mi külpolitikánk öröksége. „Ez nincs így. És ne is legyen. A legbefolyásosabb országokkal szemben is lehetnek magyar érdekeink" – mondta a miniszterelnök. Azért tett kivételt is. A V4-re utalva azt mondta, hogy az érdekvezérelt külpolitika nem lehet a mi álláspontunk teljesen, mert van egy régiós „közös szenvedéstörténet", közép-európai elkötelezettség. Ez majdnem olyan fontos, mint a saját nemzeti érdekeink – hangoztatta. Így Áder megfogalmazása legfeljebb „félig" tért el az orbáni nemzeti érdekvezérelt külpolitikai stratégiától.

Az más kérdés, hogy a miniszterelnök az Oroszországhoz való viszonyt illetően épp a lengyeleket hozta fel példának az értelmezése szerint nem versenyképes „értékválasztásos" külpolitika illusztrálására, míg a magyar külpolitikai stratégiát pragmatikusnak nevezte, és azt fogalmazta meg a nagyköveti értekezleten, hogy „kereskedői dörzsöltségre" van szükség, hiszen a magyar gazdasági érdekek érvényesítése a legfontosabb.