
A rezsimhű szíriai haderőből dezertált katonák, akik beálltak a felkelők által alakított Szabad Szír Hadseregbe. Megkapták az al-Kaida támogatását is
„Al-Zavahiri, az al-Kaida vezére terroristaszervezetének támogatását ígérte a szíriai lázadóknak. Milyen megnyugtató is látni, hogy saját külügyminiszterünk, William Hague és az al-Kaida azonos oldalon állnak! Igazán diadal ez a külpolitika számára: felfedezzük, hogy osztjuk annak a nemzetközi dzsihádista bandának az egyik fő célját, amelyet az elmúlt évtized során kiirtani próbálunk” – Peter Mullen anglikán lelkész maró brit szarkazmussal fogalmazta meg a külpolitikai elemzőket napok óta foglalkoztató kérdés lényegét a The Daily Telegraph hasábjain.
A tavaly májusban megölt Oszama bin Laden örökébe lépő Ajman al-Zavahiri vasárnap, az interneten közzétett videoüzeneten biztatta ellenállásra a szíriai muzulmánokat. Mohamed próféta követőinek szerinte „mindenükkel, életükkel, pénzükkel, véleményükkel és információval is segíteniük kell szíriai testvéreiket” a „mészáros fiával”, Bassár el-Aszad elnökkel szemben, akit magát is mészárosnak titulált az egyiptomi terroristavezér. Mindezt két nappal azután közölte, hogy amerikai és izraeli hírek szerint is az al-Kaida iraki emberei álltak a Szíria legnagyobb városában és kereskedelmi csomópontjában, Aleppóban elkövetett múlt pénteki terrortámadások mögött. Ezek 28 halálos áldozatot követeltek.
 Az al-Kaida televízójának emblémája földgömbbel és kalasnyikovval. Ügyre van szükség, amelyet felkarolni lehet
Könnyen belátható, hogy az al-Kaida esetleges érintettsége muníciót adott a damaszkuszi rezsim kezébe, miközben – dacára az ENSZ Biztonsági Tanácsban elbukott határozattervezetnek – amúgy egyre nagyobb nemzetközi nyomás alá kerül az Aszad család és az alavita elit irányította vezetés. Bassár al-Dzsafari, Szíria ENSZ-nagykövete a hét elején azzal védte a rezsim igazát New Yorkban, hogy „Szíriának joga van polgárai megvédésére, a terrorizmussal és a fegyveres erőszakkal szembeni harcra, hogy véget vessen ezeknek.”
Elemzők egyelőre óvatosak azzal kapcsolatban, milyen következtetést is vonjanak le abból, hogy az al-Kaida, amelyet a 2001. szeptember 11-e utáni első számú globális közellenség, Bin Laden vezetett, ilyenformán került vissza a napi hírekbe. (Egy harmadik hír eközben arról szólt, ugyancsak al-Zavahiri bejelentése nyomán: az al-Kaida egyesítette erőit a al-Sabab szomáliai lázadócsoporttal.) Ben Rich, az ausztráliai Monash University terrorizmuskutatója úgy véli írásában: az al-Kaida iraki sejtjei igencsak meggyengültek az elmúlt években, mivel nem leltek támogatásra az iraki szunniták körében.
Rich kétségét fogalmazta meg azzal kapcsolatban, hogy vajon éppen az Irakhoz képest Szíria másik (nyugati) végébe eső Aleppóban hajtana-e végre támadást az iraki al-Kaida, ha erre lehetősége volna. – Az al-Kaida szétterjedt és töredezett természete az egyik fő oka annak, hogy világszerte nagyon nehezen tudják elpusztítani a kormányok. Ha, mint arra amerikai illetékesek utalnak, Zavahiri valóban irányította az iraki al-Kaida szíriai műveleteit, úgy ez rendkívüli előrelépés lenne a szervezet struktúráját tekintve – fejtegeti a kutató az ABC News ausztrál köztelevízió honlapján olvasható cikkében.
Frank Gardner, a BBC biztonságpolitikai elemzője logikusnak találja, hogy a terrorszervezet halászni próbál a szíriai zavarosban. – Az al-Kaida magja most hasonló helyzetben van, mint 2003 februárjában, amikor kiszorították Afganisztánból, elveszítette támogatását, és ügyre volt szüksége, amelyet felkarolhat. Oszama bin Laden (ekkor) a muzulmán hittestvérek támogatására szólított fel (az akkor még Szaddám Husszein diktátor vezette – a szerk.) Irak védelmében... Az al-Kaida most a szíriai felekezeti feszültséget igyekszik kiaknázni, rájátszva az ellenérzésre, amelyet számos szunnita az alavita kisebbség fennhatóságával szemben táplál – fejtegeti Gardner. Szíriában a különböző vallások rítuselemeit keverő, nem mecsetben imádkozó alavita kisebbséget számos muzulmán ellenségesen szemléli.
Az Aszad-ellenes polgárháborúban elszaporodtak a kirekesztő jellegű fellépések a dialektusukról, nevükről is felismerhető alavitákkal szemben. Az „ellenségem ellensége a barátom” világpolitikai kényszerítő ereje sem a nyugati szövetségesek, sem a nemzetközi terrorizmus kérdésében nem ismeretlen: az 1980-as évek a Szovjetunió által megszállt Afganisztánjában például a tálibok az amerikaiak támogatottjai voltak. A szíriai „képletet” ugyanakkor bonyolítja most, hogy más és más a szunnita Szaúd-Arábia vagy a síita Irán érdeke az országban, ahogyan az oroszoknak vagy az izraelieknek is megvannak a sajátos érdekeik az arab országban.
|