Történelmi mérföldkő, kis buktatókkal
– Csaknem évszázados küzdelem után jutottunk el annak küszöbére, hogy valósággá tegyük az egészségügyi reformot – fogalmazott az áttörés nyomán Barack Obama, miután a demokrata párti frakció biztosította a szükséges minősített többséget a karácsonyi végszavazáshoz. Az elnök így beiktatása januári évfordulójára az első komoly belpolitikai eredményt mutathatja majd fel. A magas indulóköltségek, a szolgáltatások színvonala és a piaci viszonyok megzavarása miatt aggódó republikánusok szenátusi vezetője, Mitch McConnell ugyanakkor „szörnyűségnek” nevezte a törvénytervezetet, amelyet frakciójából senki sem támogat. Az ezzel az irányvonallal egyetértő The Wall Street Journal hétfői, lepedőnyi vezércikkében azon kesereg: a javaslat olyannyira felelelőtlen, hogy az ünnep előestéjén kell átpréseltetnie az egypárti szavazógépnek.
Egyelőre nem tudni ugyanakkor, hogy a reform pontosan mit is tartalmaz majd. Ennek fő oka, hogy a szenátusi szöveg alapvető pontokban is eltér a képviselőházban már elfogadott verziótól, így a kettőt - feltehetően januárban - össze kell majd fésülni. A „karácsonyi változat” tíz évre 871 milliárd dollárba kerülne, másfelől viszont 132 milliárd dollárral csökkentené az államháztartás hiányát. E két szám is mutatja a jelenlegi állapotok fenntarthatatlanságát: az Egyesült Államok GDP-jének egyhatodát emészti fel az egészségügy, ami példátlan a világban. Ehhez képest a 300 millió amerikaiból 47 milliónak nincs biztosítása, a jelenlegi trendek szerint pedig ez a szám 2019-re 54 millióra nőne. A terv szerint 31 millió amerikait vonnának be a biztosítási rendszerbe. A pluszköltségeket adókból is fedeznék: ezeket a biztosítók, a gazdagok (évi 200-250 ezer dollár felett keresők), a gyógyszer-, és orvosi eszköz-gyártók fizetnék.
Bírságot fizetne az a munkáltató, amely nem kínál egészségbiztosítást az alkalmazottainak, mint ahogyan az a magánszemély is, aki nem vesz igénybe biztosítást. (Erre ma főleg fiatalok játszanak.) Eltér a két változat a reform legvitatottabb elemeiben. A képviselőház megszavazta a „közérdekű/közfinanszírozású opció”-nak nevezett, lényegében állami biztosítót, de a szenátus nem fogja. Az alsóház megengedné, hogy a törvénytelen bevándorlók is biztosítsák magukat, legfeljebb nem állami támogatással. Az első verzió lényegében kizárja, hogy azok, akik szövetségi támogatással jutnak biztosításhoz, abortuszra is felhasználják azt, míg a szenátusi csak alaposan megnehezíti ennek lehetőségét. A művi vetélés önmagában is igen fontos politikai kérdés Amerikában, de most külön felértékeli, hogy a döntő, 60-ik szavazatot egy abortuszellenes szenátor megnyerésével tudták biztosítani a demokraták.
