A most negyvenhárom éves Marine Le Pennek azonban sokáig, tavaly januárig kellett várnia, hogy átvegye a „családi vállalkozás”, a Nemzeti Front (Front National, FN) irányítását. Élete első államfői kampányában nem fogja túlszárnyalni a 2002-ben a második fordulóba bejutó apja, Jean-Marie Le Pen sikerét, de sokkal messzebbre vezetheti a szélsőjobboldali pártot.

Az ügyvéd végzettségű Marine önmagát a nép igaz hangjaként, a baloldaltól a konzervatívokig terjedő „korrupt rendszer” legádázabb ellenségeként definiálja. A hagyományos FN-ügyek, így a bevándorlók számának radikális csökkentése, az illegálisan Franciaországban tartózkodók azonnali kiutasítása mellett új – hangsúlyozottan a középrétegeket megszólító – témákat tudott találni. Az abortusz ügyében apjánál jóval liberálisabb álláspontot képvisel, szóvá teszi az azonos pozícióban lévő férfiak és a nők közötti jövedelmi különbségeket.

Modern, három gyermekét egyedül nevelő, kétszer elvált asszonyként nemcsak a nőket tudja megszólítani, de a kapitalizmus és a globalizáció elleni kirohanásaival sok fiatal munkanélküli választó szemében is szalonképessé vált. Módos családból származik, ez azonban nem zavarja abban, hogy jobban megadóztatná a gazdagokat, a francia gazdaságot pedig a távol-keleti és a kelet-európai import korlátozásával védené.

Egyik legnagyobb előnye kétségkívül az életkora. A francia politikában még további negyven évig benne akar lenni. Ez még testvérek között is legalább nyolc köztársasági elnöki választási kampányt jelent.