A Népszabadság fotósát elkapták az egyiptomi katonák - beszámoló
Csütörtökön érkezett Egyiptomba fotóriporterünk, Kurucz Árpád, hogy csatlakozzon a napok óta a Tahrír téren történtekről tudósító kollégánkhoz, Zalán Eszterhez. Előző nap torkollott először erőszakba a Mubarak-rendszer elleni tüntetéssorozat. Az államfő hívei rátámadtak a főváros szívében demonstráló emberekre, és órákon át zajló közelharc dúlt a két tábor között. Miközben a rendőrség napok óta láthatatlan, a katonaság mellett helyi bandák próbálják ellenőrzésük alá vonni a külső kerületeket. Kairó káoszba süllyedt.
Fotóriporterünk hallott a nemzetközi sajtó munkatársait ért támadásokról. Az al-Dzsazíra irodáját szétverték, a CNN riporterét, Anderson Coopert saját kamerája előtt ütötték ököllel, voltak, akiket megkéseltek, és szinte mindenkit szidalmaztak, megfélemlítettek.
Kurucz Árpád a belvárosig sem jutott el. Az őt szállító járműt a szinte 50-100 méterenként felállított ellenőrzőpontok egyikén feltartóztatták, munkatársunkat a katonák kiszállásra kényszerítették. Azonnal közölték vele, hogy felejtse el, hogy közelebb jut az eseményekhez. Erre módja sem lett volna, mert bevitték egy őrszobára, ahol kifaggatták, minden csomagját szétpakolták. Gyanús volt nekik, hogy kollégánknak miért van érvényes afgán vízuma (tavaly a háborús országból tudósította a Népszabadságot), mondták, rengeteg terrorista próbál a káoszt kihasználva bejutni az országba.
Kicsivel később három líbiai turistát is behoztak a őrsre a megannyi 15-20 éves suhancok által gépfegyverrel őrzött úttorlasz egyikéről. Fotóriporterünktől elvették útlevelét, mobiltelefonját, és beültették egy terepjáróba. A következő megálló egy katonai bázis előtti tér volt. A fogva tartók egy ideig még azt állították, ők fogják Zalán Eszterhez kísérni Kurucz Árpádot, de mint kiderült, ez eszük ágában sem volt.
A katonai bázis elé kisvártatva két busz hajtott be, amely tele volt bekötött szemű, hátrakötözött kezű emberrel. A fogvatartottak átlagos kinézetű emberek voltak, férfiak és nők vegyesen. A három líbiai turista közül a két nő zokogott, míg egy órán keresztül várták az autóban, mi fog velük történni.
Mintegy hatvan perc idegőrlő várakozás után a katonák Kurucz Árpád szemét is bekötötték alkalmi útitársaival együtt. A laktanya előtt jött az újabb kikérdezés, faggatózás, immáron teljesen kiszolgáltatott helyzetben. Ezt követően elrendelte az egyik katona, hogy fotóriporterünket vezessék a laktanyán belülre. Kurucz Árpád számára talán ez volt a legborzalmasabb pillanat. Telefon, útlevél nélkül, megkötözve falhoz állították, majd levették a kendőt a szeméről. Egy pillanatra láthatta a megannyi megbilincselt, letakart szemű embert. Mint kiderült, fotó készítésére kellett egy pillanatra szabaddá tenni arcát. Ahogy a vaku elvillant, újra bekötötték a szemét.
Nem vagyok egy félős alkat, de nem volt épp a legjobb kedvem - fogalmazott pár órával később Árpád. Nem értette, mit beszélnek a katonák a feje felett, választ pedig semelyik kérdésére nem kapott. A félelem és bizonytalanság órái után fotósunkat visszakísérték a repülőtérre.
Felejtse el, hogy visszamegy a városba, és vésse az eszébe, hogy ez a saját érdekében történt - mondták a katonák. Emlékeztették, hogy fotó készült róla, értelmetlen bármivel is próbálkoznia. Búcsúzóul közölték: ők csak fotósunk védelme érdekében tettek mindent.
Kurucz Árpád ma érkezett Prágán keresztül haza. Megpróbáltatásait biztonsága érdekében csak most közöljük.
