A német elnök bocsánatot kért a világháborús bűntettekért
Az egynapos hivatalos csehországi látogatáson tartózkodó Joachim Gauck szerdán délután vendéglátója, Václav Klaus társaságában Lidicébe látogatott. Virágcsokrot helyezett el a második világháborúban agyonlőtt, illetve koncentrációs táborban elpusztult helyiek emlékművénél, majd találkozott a náci rémtett néhány túlélőjével, akiket kisgyermekként hurcoltak a ravensbrücki munkatáborba, s onnan kerültek haza. Csaknem mindannyian árván. A német elnök személyesen kért bocsánatot a hitleri hordák gaztetteiért, és hangsúlyozta: osztozik az áldozatok hozzátartozóinak fájdalmában és gyászában. – Eljött az ideje annak, hogy a két nemzet képviselői önkritikusan értékeljék saját történelmüket, s a tanulságokat intelemként adják át a mai fiataloknak. Ez a szándék vezérelt Lidicére is. Ami pedig a második világháborút követően a szudétanémetekkel történt, azt a cseh társadalomnak kell megítélnie, ebbe a vitába német elnökként nem avatkozom bele – tette hozzá.
Veronika Kellerová, a falu polgármester asszonya nagyra értékelte a német államfő gesztusértékű látogatását, amelynek eredményeként meggyőződése szerint ezen a településen is végre valóra válik a tényleges cseh–német megbékélés.
Gauck szerda délelőtt a Hradzsinban tárgyalt cseh kollégájával, akivel egyetértettek abban, hogy sosem volt olyan jó a két szomszédország kapcsolata, mint napjainkban. Közös sajtóértekezletük során a prágai újságírók megkérdezték Václav Klaustól, hogy a cseh fél viszonzásul milyen gesztust tervez, mire ő ingerülten igy válaszolt: – Ma a lidicei látogatás van napirenden – szögezte le. A továbbiakban pedig a jelenlévők figyelmébe ajánlotta az 1997-ben elfogadott közös nyilatkozatot, amelyben Németország felelősséget vállalt a náci bűntettekért, Csehország pedig sajnálkozását fejezte ki az ártatlanul meghurcolt szudétanémetek szenvedései miatt.
A Prágához közeli Lidicét a németek a Cseh-Morva Protektorátus helytartója, Reinhard Heydrich elleni merénylet megtorlásaként, 1942. június 10-én felgyújtották, a földdel tették egyenlővé, 173 férfit agyonlőttek, a nőket és a gyermekeket pedig deportálták. A második világháború után a potsdami egyezmény, valamint a Benes-dekrétumok alapján mintegy hárommillió szudétanémetet telepítettek ki Csehországból. Embertelen kiűzésük során a cseh történészek szerint húszezer, a német adatok alapján viszont több mint kétszázezer, nagy többségükben ártatlan személyt öltek meg.
