A munkás és a kolhozlány visszatért
A megújított szobor felavatása péntek este kezdődött az orosz fővárosban. Vera Muhina szobra eredetibb lett, mint volt, miután a korábbi tíz méteres talapzat helyett a 185 tonnás kolosszus, a szobrásznő eredeti elképzelései szerint, 34 méter magas, alsó részén ötezer főt befogadó termet magában rejtő emelvényre került.
A rozsdamentesített szoborpáros így hatvan méter magasan tartja a sarlót és kalapácsot az észak-moszkvai Kiállítási Központ (VVC) előtt, nem messze Charles de Gaulle szobrától, akit Moszkva polgármestere, Jurij Luzskov kedvenc szobrásza, a világszerte látható monumentális alkotásairól ismert Zurab Cereteli öntött formába 2005-ben.
Bár a Munkás és a Kolhozlánynak - amelynek társszerzője a Borisz Iofan építész - eredetileg csak néhány hónapos életet szántak az 1937-es párizsi világkiállításon, nemzetközi sikere nyomán a szocialista realizmus és a sztálini monumentalizmus korszakalkotó szimbóluma lett. Párizsban a német pavilonnal szemben állt, így a formációt az akkori megfigyelők a náci Németországgal szembeni szovjet kiállásként értékelték. (Igaz, ezután a Szovjetunió és a III. Birodalom látványos közeledése következett, ami két évvel később a Lengyelország felosztásához vezető szovjet-német megnemtámadási szerződésben csúcsosodott ki.)
Az 1889-ben született Muhina tanulmányait Párizsban végezte, "polgári múltja" azonban nem akadályozta meg abban, hogy a sztálini éra ikonikus művészévé váljék, akit a rendszer öt Sztálin-díjjal jutalmazott. Jóllehet, sztálini represszió legsúlyosabb éveiben kis híján épp az őt magasba emelő szobor okozta bukását: kritikusai az akkor már nyolc éve száműzött Lev Trockij arcélét vélték felfedezni a kolhozlány kezében hátravetett, lobogó kendő íveiben. A vádaskodások végére pontot az tett, hogy 1939-ben - a párizsi hazaszállítás közben súlyosan megsérült szobrot - felállították jelenlegi helyén, nyolc évvel később pedig a szobor szovjet filmipar fellegvára, a Moszfilm emblémája lett és maradt, a mai napig.
A szobrásznő azonban nem volt elégedett a szoboróriás sorsával: a műalkotást a moszkvai Lenin-hegyre - ma Veréb-hegy - álmodta meg, ahol 1953-ra - Sztálin és Muhina halálának évében - a "sztálin-barokk" legismertebb építészeti darabját, a Lomonoszov egyetem 242 méter magas főépületét húzták fel. A díjesővel vigasztalódó szobrásznőt bántotta az is, hogy a kevésbé látványos helyen, a mai VVC - akkori nevén a Népgazdasági Vívmányok Kiállítása - előtt felállított szobor Muhina szavaival csak egy "árva tuskót" kapott emelvényül a Párizsban látható magasba törő pavilon helyett. Ezt a hiányosságot a Munkás és a Kolhozlány alatt csak a mostani felújítás pótolta, Muhina születésének 120. és a szobor felállításának 70. évfordulóján.