A Krím: Sztálin büntetett, Hruscsov ajándékozott

Etnikai tisztogatás is kellett ahhoz, hogy a Krím félszigeten ma többségben legyenek az oroszok. Márpedig épp ez – az oroszok állítólagos védelme – áll a mostani háborús kardcsörtetés mögött.

A stratégiai fekvésű Krím félsziget amúgy már az ókorban is népszerű terület, mint a The Washington Post külpolitikai kommentátora emlékeztet rá, a görögök és a rómaiak is elfoglalták, beolvasztották a birodalmukba. Taurica néven utal rá a történetírás, megemlítve, hogy csatáztak is érte éppen eleget: a gótok, a bizánciak, majd a tatárok is, akik közül sokan itt le is telepedtek. Nevet is adtak neki, így lett Krím. Addig nem esett bántódásuk, amíg a félsziget az ottomán birodalom megbecsült része volt. Itt volt a rabszolga-kereskedelem egyik fő bázisa.

Vlagyimir Putyin orosz és ukrán zászlókkal érkezik egy szevasztopoli motoros felvonulásra
Russia's Prime Minister Vladimir Putin rides a Harley Davidson Lehman Trike decorated with the Russian and Ukrainian national flags as he arrives for the meeting with bikers at their camp near Sevastopol in Ukraine's Crimea, July 24, 2010. REUTERS/Sergei Karpukhin (UKRAINE - Tags: POLITICS SOCIETY)

Amikor 1783-ban elfoglalta a cári Oroszország a törökkel vívott háborúban, megpróbálták átkeresztelni Tauridára, de a helyiek ellenálltak, továbbra is csak a tatár nevén emlegették. Szevasztopolban azóta – 1783 óta – van orosz haditengerészeti bázis.

Bár a Krímnek 1917-ben sikerült függetlenséget is kivívnia, ez nem sokáig tartott, 1921-re a területet beolvasztották a Szovjetunióba, először autonóm köztársaságként, majd Oroszország részeként. Így érte a második világháború, amelyben megszállták a németek és rombolták csaknem porig Szevasztopol kikötőjét. Amikor a szovjet hadsereg 1944-ben visszafoglalta a félszigetet, Sztálin utasítására az akkori lakosság csaknem 30 százalékát kitevő tatárokat az utolsó emberig deportálták. Ez büntetés volt azért, mert állítólag együttműködtek a németekkel. A tatár lakosság csaknem fele a deportálás közben meghalt, de a többiek sem térhettek vissza egészen a Szovjetunió felbomlásáig. Ehhez képest a mostani 12 százalékos arány nem is olyan rossz.

A Krímben így lettek többségben az oroszok, és mindenkit meglepetésként ért, amikor 1954-ben Nyikita Hruscsov odaajándékozta a területet az ukrán tagköztársaságnak. Erre több magyarázat is lehet, az egyik szerint a pártfőtitkár nem volt színjózan, egy másik változat szerint a Krímet valóban ajándéknak szánta a második világháború alatt sokat szenvedett ukránoknak. Bár Hruscsov orosz volt, de az ukrán kommunista pártban csinált politikai karriert, talán ezért is húzott errefelé a szíve.

A Szovjetunió bukása után sokan arra számítottak, hogy Borisz Jelcin majd visszaköveteli a területet Oroszországnak, de ez nem történt meg. Amikor Ukrajna 1991-ben népszavazást tartott a függetlenségről, a krímiek 54 százaléka szavazott igennel, amiért a fésziget széles körű autonómiát kapott. Egy rövid időre még saját elnököt is választhatott, ezt a jogot azonban Kijev idővel megvonta.

Bár Ukrajna és Oroszország között több diplomáciai pengeváltás is kitört, 1997-ben a Barátsági, Együttműködési és Partnerségi szerződésben Oroszország megtarthatta, ami a legfontosabb volt számára, a fekete-tengeri flotta szevasztopoli bázisát. A bérleti megállapodást 2010-ben még meg is hosszabbították, most elvileg 2042-ig szól. De nem tűnik biztosnak a jövője.

A turizmus fellegvára

A Krím félsziget gazdasági jelentőségét a turizmus és a mezőgazdaság adja, nagyobb ipari létesítmények inkább az északi részeken, Krasznoperekopszk, Armjanszk és Dzsankoj városában találhatók. A helyi statisztika mintegy háromszáz nagy- és több mint ezer kis- és középvállalkozást számol. Az autonóm köztársaság iparában az agrártermékek feldolgozása dominál, aránya eléri a hatvan százalékot. Húsz százalék körüli a vegyipar, a gépgyártás, a fémfeldolgozóipar és az olajfinomítás aránya.

A mezőgazdaság „magyar vonásokat” mutat, a gabona-, zöldség-gyümölcs termesztés mellett juhnyájak, szarvasmarha- és baromfitelepek jellemzik a tájat. A szőlészet-borászat elsősorban Jalta és Maszandra régióban jelentős. Legfontosabb ásványkincsük a földrajzkönyvekből is ismert kercsi vasérc, emellett a díszkő-, a só- és a mészkőbányászat is jelentős.

A lényeg azonban a turizmuson van: a Krím félsziget vonzereje az 1850-es évektől folyamatosan nőtt, előbb az orosz arisztokrácia, majd a munkásosztály és a kommunista politikai elit élvezhette a tiszta levegő, az iszapfürdők, a gyógyvizek és a tenger pihentető, regeneráló hatását. A rendszerváltást követően a tömegturizmus mellé felzárkózott a minőségi turizmus. Ma a Krím félszigetet rendre a világ húsz leglátogatottabb turisztikai látványossága között emlegetik.

A kétmillió lakosú autonóm köztársaság több mint ötmillió vendéget fogad évente, elsősorban az egészségturizmusnak köszönhetően. A szanatóriumok és vendégfogadók száma meghaladja az 550-et, igaz, kevés felel meg a nyugati elvárásoknak. A piacgazdaság követelményeitől még mindig messze álló krími viszonyok, a rugalmatlan gazdaság, a kiirthatatlan bürokrácia és a döntően a turizmusra épülő foglalkoztatás az, ami a térség fejlődését erősen hátráltatja. A 2008-as válság idején nem volt válasz arra, hogy a negyven százalékkal visszaeső idegenforgalom miatti bevételkiesést miként tudnák legalább enyhíteni. Az azóta indított fejlesztési programok a kis- és közepes vállalatok megerősítésére, valamint a turizmus fejlesztésére összpontosítanak.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.