A kisebbségek és az őslakos népek egészségi állapota az átlagosnál jóval rosszabb, és a hozzáférhető egészségügyi ellátás minősége sem kielégítő - állítja a Minority Rights Group International (MRG) nemzetközi jogvédő szervezet új globális jelentése.

Az ENSZ becslései szerint 370 millió ember tagja valamilyen őslakos csoportnak a világon, és még többen vannak, akik valamilyen etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak. A világ népességét tekintve minden hetedik ember tartozik olyan csoportba, amelyet hovatartozása miatt hátrány ér.

„Az őslakos népeket és a kisebbségeket az élet számos területén éri kirekesztés, például a vízhez és a higiénikus környezethez való hozzáférés, illetve az oktatás és a foglalkoztatás esetében. Az egészségügyben különösen nagymértékű a kirekesztés és az egyenlőtlenség” - mondta Carl Soderbergh, az MRG kommunikációs igazgatója.

Gyermekágyi halálozás és korai házasság

A legnagyobb problémát a szüléssel kapcsolatos ellátások jelentik. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában a jelentés szerint a gyermekágyi halálozás aránya általában sokkal magasabb az őslakos és a kisebbségi közösségek körében. Például a pakisztáni Balukisztán tartományban – ahol nagyrészt a Baluch kisebbség él – az ilyen esetek száma közel háromszorosa az országos átlagnak.

Kenyában, illetve egész Kelet-Afrikában a kirekesztett közösségekben élő nők és lányok sokszor olyan kulturális gyakorlat elszenvedői, mint a női nemiszerv megcsonkítása. Gyakori a korai házasság, és magas a szülés utáni fistula veszélye, amikor is túlhordott terhesség vagy vetélés következtében a szülőcsatorna kilyukad. A Kelet-, Közép- és Dél-afrikai Egészségügyi Társaság (ECSA-HC) adatai szerint évente háromezer ilyen eset történik Kenyában és Tanzániában, illetve 250 ezer nő él együtt ilyen problémával Etiópiában.

Egész Afrikára jellemző, hogy a kisebbségek által lakott területeken nagyon kevés egészségügyi intézmény található, így a rászorulóknak sokat kell utazniuk, az útiköltségeket azonban nehezen fizetik ki. Az Ugandában élő Batwa közösség körében például gyakran előfordul szexuális erőszak, az egészségügyi ellátás azonban nehezen elérhető. Emiatt egyre több a HIV-fertőzött, ráadásul a közösség tagjait gyakran éri hátrányos megkülönböztetés a kórházakban. Egy érdekes példa a diszkriminációra a tanzániai HIV/AIDS elleni kampány, amely csak az uralkodó szuahéli nyelven folyt. A retrovírus elleni kezelés ingyenes volt ugyan, mégsem volt könnyen hozzáférhető azokban a térségekben, ahol főként a pásztorkodó népek élnek.

Az őslakos, illetve kisebbségi közösségekben nagyobb a gyermekhalálozás aránya is, illetve a gyerekek nem jutnak elég táplálékhoz. Guatemalában az őslakos gyermekek körében 20 százalékkal magasabb az alultápláltság, mint spanyolajkú, ladinó társaiknál. Európában a roma gyermekek jutnak hozzá nehezen oltóanyaghoz és magasabb náluk a csecsemők halálozási aránya is.

Az őslakos népek képviselőinek is részt kell venniük az ENSZ-vitákban

A jelentés ajánlásokat is tesz, fontosnak tartja például, hogy a kisebbségek be legyenek vonva a helyi egészségügyi kezdeményezések megvalósításába. A dokumentum erre példaként említi, hogy az adivaszi nők bevonása az egészségüggyel kapcsolatos tervezésbe és értékelésbe az indiai Dzsárkhandban és Oriszában jelentős mértékben csökkentette a haláleseteket.

Az MRG jelentése egyébként egybeesik az ENSZ Közgyűlésének a Millenniumi Fejlesztési Célok jövőjéről szóló találkozójával. A szervezet szerint a 2015 utáni fejlesztési célok kialakítása során a Közgyűlésnek mindenképpen számításba kell vennie a kisebbségek és az őslakos közösségek szempontjait. Hangsúlyozzák, hogy „bármilyen, a Millenniumi Fejlesztési Célokat követő keretrendszer bukásra van ítélve, ha a kisebbségeket és az őslakos népeket érő diszkriminációt sürgősen nem kezelik”, ezért kulcsfontosságú, hogy ezeknek a közösségnek a képviselői is részt vegyenek az ENSZ-vitákban.