Zákonyi Botond: Az a jó, ha a törésvonalak a politikai családok között alakulnak ki
Népszabadság - Reviczky Zsolt A 41 éves, végzettségét tekintve történész és kisebbségkutató a diplomáciai pályáról nyergelt, pontosabban pályázott át a külügyi tárca háttérintézményének élére. Zákonyi hat évet töltött Bukarestben és Chisinauban, majd kettőt Brüsszelben. Mint mondja, Románia NATO- és EU-csatlakozási tárgyalásai idején markáns élmény volt közelről megtapasztalni a román diplomácia érdekérvényesítő képességét. Azt, hogy maximálisan kihasználják az adott pillanatnyi mozgásteret. Az integráció központjában – ahol a nem-kormányzati szervekkel (NGO) és a különböző kutatóközpontok működésével is foglalkozott - a legérdekesebbnek a hivatalosan Európa-tudatú nemzetközi hivatalnokréteg adott esetekben világosan érezhető nemzeti elkötelezettségét, együttműködési stratégiáit találta.

Talán inkább az 1925-ös frankhamisítási botrány után? – kérdez vissza Zákonyi arra, hogy egyesek szerint Magyarország az 1956-os forradalom leverését követő időszak óta nem volt annyira elszigetelve, mint most az Orbán-kormány. Komolyra fordítva a szót, az MKI igazgatója azt mondja, az elmúlt hetekben jelentős fordulat következett be, a bírálatok hangvétele is sokat szelídült. – Ha sikerül gyorsan megegyezni a Bizottsággal, ezzel ki lehet húzni a kritika méregfogát, hiszen a magyar kormány kompromisszumkészséget mutat. Másrészt világossá válik, az itthoni törvénykezés és az alkotmányozás nem ellentétes a közösségi joggal – tette hozzá.

Keleti szövetségesek

Arra a kérdésre, hol vannak és kik Magyarország jelenlegi európai szövetségesei, Zákonyi azzal felelt: nekünk az a jó, ha nincsenek államok közötti megosztottságok, hanem a politikai családok között alakulnak ki a törésvonalak. Így lehet értékekről vitatkozni, így tudjuk megvédeni az érdekeinket. Mint elmondta, Orbán Viktor januári strasbourgi felszólalásakor a néppárti frakció egyértelműen kiállt a magyar kormány mellett, regionális bontásban pedig az új tagállamok szolidaritására számíthatunk. A kelet-közép-európai régióból különösen érdekes és hasznos volt a lengyel és a román konzervatív képviselők kiállása a magyar kormány mellett. Fontosnak nevezte Donald Tusk megnyilatkozását is – a konzervatív-liberális lengyel kormányfő arra hívta fel a figyelmet, hogy a túlzott Magyarország-kritika kontraproduktív lehet. Arra a közbevetésre, hogy Tusktól eltekintve a kelet-közép-európai fővárosok feltűnően csendesek, azt válaszolta: az új EU-tagállamok empatikusabbak. Jobban ismerik a posztkommunista átmenetből eredő problémákat, maguk is szinte minden területre kiterjedő reformokkal küzdenek, s ezért megértőbbek, mint a nyugati partnerek.

A gyanakvás viszont kulcsszó. Zákonyi szerint Magyarország megítélésében odáig kell visszamenni, hogy nyugaton a mai napig érthetetlen a kétharmados többség kialakulása. Mivel a polgári demokráciákban ilyesmi ritkán fordult elő az elmúlt több mint hatvan évben, a Fidesz-KDNP földcsuszamlásszerű győzelmét most valamiféle vélt nacionalista-populista kampánnyal tudják csak megmagyarázni.

– A magyar kormánnyal a győzelem feletti öröm sajnos elfeledtette annak szükségességét, hogy a nyugatról utólag bizalmatlansággal szemlélt diadal kiváltó okait meg kell magyarázni. A felgyorsított törvénykezésre, a másfél év alatt hozott több mint háromszáz törvényre is érdemes lett volna külön kommunikációt kidolgozni. A törvényeket angol nyelven, szükség esetén magyarázatokkal el kellett volna juttatni a nyugati döntéshozókhoz, az Európai Bizottság jogi szolgálatához és az Európa Tanács Velencei Bizottságához, hogy ne az esetenként prekoncepciózus sajtóból értesüljenek az itthoni gyökeres változásokról – fejtegette. Majd arról beszélt, hogy a kritikák ellenére a brüsszeli megközelítést – például a túlzottdeficit-eljárás ügyében is – a segítőkészség jellemzi. Előretervezésre, már a 2013-as sarokszámok meghatározására, kvázi kétéves költségvetésre biztatnak.

Ha csalódottak vagyunk is, még mindig az unió a cél

Bár a januári kormánypárti békemenet „Nem akarunk EU-gyarmat lenni!” felirat alatt vonult, a Jobbik pedig EU-s zászlót égetett, Zákonyi nem gondolja, hogy Magyarországon az euroszkepticizmus erősebb lenne, mint máshol. Persze érthető a csalódottság, de a 2004-es tízországos bővítést követően irreális lett volna látványos fellendülést várni – az ország azonban így is hatalmas összegekhez jut a különböző uniós alapokból. Magyarországon a meghatározó véleményformálók, az akadémiai és politikai körök, de a média is alapvetően EU-pártiak. – Egyetlen komoly és mérvadó politikai erő sem képzeli el máshol az ország helyét, mint az Európai Unióban – tette hozzá.

Magyarország számára változatlanul az európai centrum az irány. Az eurózónához való csatlakozást azonban nem kell elsietni. Követendő példa lehet a varsói út: a lengyel kormány szerint 2015-re készek tudnának lenni az euró bevezetésére, de nem tervezik a belépést az eurózónába. Zákonyi szerint Magyarországnak minél hamarabb el kellene érnie a csatlakozás előszobájának számító EMR II. szintet, teljesíteni a két évig elvárt árfolyam-stabilitási követelményt, és úgy mérlegelni: megéri-e rögtön belépni vagy érdemes még várni.

Korábban minden jel arra mutatott, megérte volna korábban csatlakozni, mert most stabilabb lenne a hazai gazdaság. Ugyanakkor, amint a szlovák példa is mutatja, az euróövezeti tagságból származó felelősség, valamint kötelezettségvállalás politikai és gazdasági ára gyakran éles megosztottságot jelenthet egyes uniós tagországokon belül.

Kapcsolódó cikkek: Orbán Viktor: Én jobboldali plebejus vagyok | Ha pénz kell, már Európa se ellenség | 'Komplett magyar kormány megbeszélt áron eladó' | A mai napig tisztelem, de már nem értem Orbán Viktort | A férfi, aki gyorsan felejt