A Európai Bizottság márciusban hagyta jóvá a szabadkereskedelmi tárgyalások megkezdését az Egyesült Államokkal. A kereskedelmi miniszterek pénteken egyeztetnek Luxemburgban a tárgyalási mandátumról, amely alapján az Európai Bizottság megkezdheti a tárgyalásokat. „Franciaország támogatja a gazdasági kapcsolatokat, de csak akkor, ha a játékszabályokat előzetesen rögzítik" - hangsúlyozta a kormányfő. Emlékeztetett arra, hogy más ágazatokra, például a mezőgazdaságra és a védelmi politikára sem fog vonatkozni a megállapodás.

Franciaország - mint Ayrault leszögezte - mindig is úgy gondolta, hogy a kultúra kérdését külön kell kezelni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy azt a Japánnal és Kanadával folytatott tárgyalások során is előzetesen kizárták a témakörökből. „Küzdeni fogunk, küzdeni fogunk és mindig is küzdeni fogunk a kultúra mentességéért" - fogalmazott Ayrault. Arra is emlékezetett, hogy eddig 14 uniós tagállam kulturális minisztere írta alá azt a felhívást, amely a kultúra kizárását kéri a tárgyalási mandátumból. Nicole Bricq, aki Franciaországot fogja pénteken képviselni az európai találkozón, egyértelmű mandátummal érkezik: Franciaország ellenezni fogja a tárgyalások megkezdését, amennyiben a kultúra és a kulturális ipar nem kerül védelem alá és nem kerül ki a témakörökből - mondta a kormányfő. Hozzátette: Franciaország a politikai vétójogát is használni fogja.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió között jövő év végére megkötendő egyezmény az importvámok és a korlátozások nagy részének megszüntetésével várhatóan megkönnyíti az Atlanti-óceán két partja között a kereskedelmet, de aggodalmakat ébreszt azok körében, akik a kultúrát féltik. Az úgynevezett kulturális kivétel az a politika, amely igyekszik a kulturális produktumokat kivonni a piaci szabályok alól. Az államok ennek segítségével alkalmazhatnak a kultúrájukat támogató mechanizmusokat. Konkrét esetekben adhatnak például szubvenciókat a filmipar vagy minden más kulturális alkotás támogatására.

A kulturális kivétel elve vonatkozik a kereskedelmi kvótákra is. Ez annyit jelent, hogy törvényileg szabályozható, mennyi Európában készült művet kell például a rádióban vagy a televízióban sugározni. Ez a gyakorlat ugyan több évtizede él az Európai Unió egyes tagállamaiban, a kulturális kivétel elvét azonban csak az 1990-es évek elején fogalmazták meg. Egy kereskedelmi megállapodásról folyó tárgyaláskor általában bejelentik, mi az, amire eleve nem vonatkoznak a tárgyalások. Európai filmrendezők azt próbálják elérni, hogy az egyezmény ne vonatkozzon az audiovizuális ágazatra, vagyis ne sérüljön a kulturális kivétel elve.