A fő kockázat, hogy terroristákhoz kerül az atom
Az észak-koreai fejleményeket még nem vehette figyelembe, de azok kontextusában olvasható most a legbefolyásosabb amerikai agytröszt, a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) munkacsoportjának friss jelentése az Egyesült Államok atompolitikájáról.
- A nukleárisfegyver-detonáció legvalószínűbb forgatókönyvében atomrobbantásra törekvő nem-állami szereplők vannak jelen. A hagyományos nukleáris elrettentés aligha működhet az állam nélküli terroristákkal szemben, tekintve, hogy nincsen nemzeti területük, amelyet célba lehet venni.
Alkalmas lehet viszont állami támogatóik ellenében, ha vannak ilyenek - rögzíti a szöveg, amelyet az amerikai biztonságpolitika tekintélyei, így társelnökként William Perry volt védelmi miniszter, illetve Brent Scowcroft korábbi elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó jegyeznek.
Az áprilisi, prágai beszédében az atomfegyvermentes világ mellett szót emelő Barack Obama elnök asztalára is kerülő dokumentum hangsúlyozza: az Egyesült Államok önmagában képtelen a nukleáris biztonság garantálására. Ezt csak globális együttműködésben érheti el. A szakértők szerint a Fehér Háznak világosan ki kellene mondania: céljai között szerepel, hogy megakadályozza az atomfegyver bármikori bevetését, akár valamely államról vagy más szereplő által.
Továbbá - a többi közt - még az atomsorompóegyezmény (NPT) jövő tavaszi, New York-i felülvizsgálati konferenciája előtt törekedjék a még 1996-ban aláírt, de (részben éppen amerikai) ratifikációs nehézségek miatt azóta sem életbe lépett átfogó atomcsendegyezmény (CTBT) jóváhagyatására.
Ez a szerződés az egész világra kiterjedő ellenőrző rendszert hoz létre, magába foglalva szeizmikus, hidrosztatikus és akusztikus megfigyelőtechnika bevetését is. Atomrobbantás gyanúja esetén a szerződésben részes államok helyszíni ellenőrzést kérhetnek. A CFR szaktekintélyei szerint szükség van az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jogkörének megerősítésére.
A jelentés egyik érdekessége: szerzői maguk is megosztottak a tekintetben, hogy célszerű, illetve kívánatos-e az atomfegyverek nélküli világ. A nukleáris kockázat csökkentésének szükségességéről azonban egyhangúlag foglaltak állást.
A világpolitikát más szemszögből vizsgáló, hasonló jelentésekkel összhangban szorgalmazzák a Start-I szerződés megújítását Oroszországgal, tekintve, hogy a két állam a világban fellelhető nukleáris robbanófejek több mint 90 százalékával rendelkezik.
Úgy vélik, Kínával egyelőre a két arzenál aránytalansága miatt nincs értelme formális fegyverzetkorlátozási szerződést kötni, ám átfogó csendegyezményt javasolnak a műholdelleni fegyverekre.
Szükség van a hasadóanyagokra, az erősen dúsított uránra (HEU), illetve a plutóniumra vonatkozó fegyvergyártási moratóriumra. Az általános gyanakvásra okot adó atomprogramok (így az iráni) kapcsán a jelentésben az áll: minden nem-atomhatalomnak jogában áll, hogy békés (polgári) céllal nukleáris energiát fejlesszen ki; ezt viszont ahhoz a feltételhez lehet kötni, hogy megfelelő bizalmi garanciákat adjon erről a nemzetközi közösségnek.
A könnyű technológiatranszfer példája, hogy - az amerikai kormány szerint - Szíria éppen észak-koreai segítséggel épített plutóniumgyártásra alkalmas létesítményt; ezt Izrael két éve lebombázta. Pakisztánban pedig, ahol az urándúsítási program feje, Abdul Kadír Khan külön technológiai feketekereskedelmet irányított, "továbbra sincsen megfelelő ellenőrzése az atomfegyver céljára használható technológiáknak, így az urándúsításnak" - figyelmeztet a biztonságpolitikai grémium.
